75. TÁVOL A CSATATÉRTÕL

I.

A Hauser õsembere

Szegény Hausert, ki svájci tudós, s a francia Dordogne-ban az õsember nyomában járt, éppen húszesztendõs munka után kiütvén a kedves háború, majdnem meglincselték. Legalábbis gyûjtött kincseit, nagyszerû kutatások tudós-eredményeit megsemmisítették, s szegénynek elülrõl kell kezdenie az õsember nyomozását. Azaz elülrõl kellene kezdenie, de hát e[z] az Otto Hauser, német svájci tudós lévén, okvetlenül ismeri Kantot, s Kantnak hospitalitási elvét. S azt is tudja, hogy az államok, dinasztiák a hospitalitást úgy értik régen s ma is, hogy az országhatárokat ne barátsággal lépjék át. Írtam már egyszer, s úgy lesz: csak ezután fog még igazán beérkezni, majd a háború után, az egotizmus (gondolom, Barrès kitalált igéje) korszaka. A kiválóknak az lesz a dolguk, hogy szeparálják magukat a mindenbe belevihetõ tömegektõl s az állami parancsoktól. Fáj nekem, ki mást áhítottam és szerettem volna, hogy Shaw szerint kell vallanom a kiválóbb elméjû emberek kiváló kasztját. Mindegy: vallom, hogy az õsember: ma-ember, s hogy nincsen oka Otto Hausernek búslakodnia: az õsember megvan, s csak az új-ember fölkutatása nehéz, holott ez is megvan már régen, de kétségbeejtõen oda tudja adni magát õseinek, akik kortársai.

III.

Egy kicsi kérdés

Ha Zrínyit a vadkan ledöfte, nem lehetett volna-e a vadkanokra egy póri vadászatot rendezni? A másik kérdés, de ugyanegy: mi lesz velünk, istenem, ha Lebedia helyett Amerikába kell elküldenünk, hogy itthoni néhai magyarok helyett magyarokat találjunk?

Világ 1915. július 18.

Ady Endre