82. TÁVOL A CSATATÉRTÕL

I.

A Romlás hõsei

Nem tudhatják azt az új Hannibálok népei, hogy mennyivel könnyebb harci tûzben meghalni, mint megmaradni s nézni harci tûzben. Õk véres szájjal ordíthatnak ki, bátorításul, egy vélt vagy igaz gyõzelmet, de mit csináljanak azok a kevesek, kiknek szívét egyformán rontja gyõzelem vagy vereség? Szebb a szomorúnál, pedig ma az a legszebb, ahogy ezek a néhányak mutatott bizakodással százképpen biztatják egymást. Testvérek, meg nem bolondult s be nem rántott atyámfiai, ha már élünk, hazudjunk tovább egymásnak, biztassuk egymást, mi vagyunk a mai Romlás igazi hõsei.

III.

Napóleon kissé haragos

Napóleon nem ott van, ahova hazahozták, hanem sok-sok ezernyi, mindenféle nemzetbeli, bolond rajongójában. Ez a Napóleon most kissé és méltán haragos: hát õ csak annyit tanított nagyonkésõ utódoknak, amennyit most produkálnak? Valóban pedig az az igazság, hogy Napóleonnak sincs igaza: õ elvégezte a maga típusának befejezõjét. De hát éppen az az emberiség baja, hogy még vezetõi sem tudják, hol végzõdött és hol kezdõdik valami.

Világ 1915. augusztus 22.

Ady Endre