84. TÁVOL A CSATATÉRTÕL

II.

Írók, kik védekeznek

Nagyon sajnálom magamat, tehát sajnálom azokat is, kiknek az írás szomorú, buta mestersége adódott. S mert magamat nézem és sajnálom, különösen sajnálnom kell õket, azokat, kiknek írniok muszáj. Ez a védekezõ Én és Kenyér szomorúbb mindennél, s ha én még errõl sem volnék köteles írni, volnék a legszabadabb és leggazdagabb. Minden írónak küldöm testvéri részvétemet, s kívánom, hogy jobb dolguk legyen, mint nekem, ami nem nagy dolog, Csak ne kellene az igaziaknak most is írniok, mikor az igaziak írhatják le legbajosabban az igazat.

Világ 1915. szeptember 5.

Ady Endre