93. TÁVOL A CSATATÉRTÕL

I.

Néhai Ujházi Ede

Majdnem utálatos és bántó, hogy Ujházi Ede szerb harcterekkel és inneni hírekkel agonizált, noha felesége kezét kellett és illett megcsókolnia, mert halott, öreg barátom s valamikor mentorom, szerette az asszonyokat, még ha leányok voltak is. Egyszer, mikor már rossz hírek kerengtek felõle, s azt írták nekem Párizsba, hogy öreg barátom elevenen elrothadt, Velencé­ben egyszer csak észrevettem. A Flórián legkiljebb tolt asztalánál aludt, s mellette egy unatkozó 17-18 éves leány etette a galambokat. Kövér galamb volt a lyány (mi lett belõle?), s látszott, hogy neki kötelessége óvatosan kacérkodnia s emellett vigyáznia a Mesterre. Késõ és nagyon napos nyár volt sok magyar a Márkus téren, végre is fölébresztettem az öreget. Én akkor Marseille-bõl, hajón jöttem, s az én fölébredt s paralitikusnak hirdetett Ujházim ugyancsak rám ismert és rivallt:

- No, te marha, hát eljöttél a te híres Párizsodból, ahova én sohase mennék, Bangyikám (ezt Bródy Sándortól hallotta)?

Nemes, nagyszerû ember, költõ-komédiás, megint valaki ritka, akire a francia ezt szokta mondani: homme de qualité. Egy trénkáplár, ha akarja, ma többet keres egy hónap alatt, mint [amennyit] az õ kényszerû és lefoglalt nyugdíja számított egy év alatt. Szégyellje magát a ravasz minisztérium s minden filiszter okvetetlenség, amelyek még egy Jókait is úgy le tudtak paskolni annak az erkölcsnek nevében, melytõl évi tízezrekkel lakatnak jól gaz fezõröket.

IV.

A magyar nyelv

Mindenki tudhatja, hogy magyar vagyok és magyarul és emberül a legbecsületesebb internacionalista. Ezek után, mivel a cenzúra ellen itthon nem hallottunk olyan beszédet, mint például az új francia premieré, Briand-é, csak egy pár szót írjak. A Magyar Nyelvõrben, Szarvas Gábor folyóiratában, Szarvas Gábor halálának huszadik évfordulóján emlékezõ cikket írt valaki. A cikkhez hozzáírom, hogy nincs az a világkatasztrófa s utána a vízözön, amely ezt a drága magyar nyelvet félreszorítsa. Szégyen és gyalázat, hogy sokan komolyan félnek ettõl és gyalázkodnak, holott még Jankovich miniszter sem utálja a magyar nyelvet, s lesz még a kutyára dér.

Világ 1915. november 7.

Ady Endre