96. [NYILATKOZAT]

A Budapesti Hírlapnak ma csak nagyon rövid a mondanivalóm, mert talán õ is érzi, hogy Dunántúlija gödörbe csalta. Hatvany Lajos barátom egy cikket írt volt a Nyugatban, s ezt a cikket nekem ajánlotta. Én szívesen fogadtam az írást, mert ebben viszonzását láttam annak a barátságnak, mellyel én neki sok versemet és kötetemet ajánlottam. A Budapesti Hírlap erre sértõ módon inszinuálta, hogy Hatvany Lajos az én mecénásom. Ugyanaz a Hatvany Lajos, aki - ezt a Budapesti Hírlap jól tudja - egy irodalmi megújhodás hivatott vezérlõje volt. A Budapesti Hírlapnak azonban úgy látszott jónak, hogy Hatvany Lajosban csak a mecénást s bennem a kitartottat gyaníttassa. Mikor ezt kissé ingerülten kellett megtagadnom, leckét ad nekem, hogy mint kell egy gutgesinnt magyar költõnek a mecénásokkal szemben viselkednie. A leckét éppen olyan energikusan utasítom vissza, mint a kettõnk irodalmi bajtársiságán ejtett sérelmet. További vitákba - éppen a Budapesti Hírlapban jelentettem ki - nem mehetek, mert ellenfelünk rosszhiszemûsége kétségtelen. Hatvany Lajossal pedig addig maradok barátságban, amíg közös igazságokat, ideákat, célokat szolgálunk, amíg élnünk adatik.

Budapest, 1915. november 20.

Világ 1915. november 21.

Ady Endre