97. CSOKONAI - A BÉKEKÖTÉSRE

Illõnek nem, de alkalmasnak gondolom, hogy ezúttal ne a magam versét nyomtassa le a Nyugat. Beszéljen most helyettem õsi testvérem egyik versével a sok hasonló közül: Csokonai Vitéz Mihály.

Tölts pohárt, gyermek! nesze, tölts fejér bort,
Mert fejér borral fogom innepelni
Boldog esztendők ideérkezését,
           Tölts bele, gyermek!

Most örüljünk már, mivel, ah! az elmúlt
Gyászos esztendő sok ezer magányos
És közönséges bajokat hozott rám
           S árva hazámra.

Visszatért immár olajággal a frigy,
A kemény hadnak kialudt kanóca,
Múlik a jajszó, s örömünket áldott
           Béke tetézi.

Béke! frigy! oh, két nevezet! mi hányszor,
Értetek hányszor s be heven sóhajtánk!
Négy betű: négy-négy poharat csapok fel
           Értetek én is.

Éljen a szent frigy szomorú hazánkban,
Fel ne lázadjon soha békességünk,
Hogy sok esztendő elérje jussunk
           Ilyen örömmel!

Boldog ország az, s az aranyvilágnak
Látszik ott némely fogyatéka, melynek
Tiszta csendesség kebelébe nyugszik,
           S nincs hada kinn is.

Boldog ország az, hol az árva s özvegy
Nem bocsát sírván az egekre átkot,
Szántogat minden, s kiki szőlejében
           Kényire munkál.

Semmi mesterség nem enyészik ottan,
Gazdag a kalmár s az egész közönség,
Ott tanít a bölcs, danol a poéta,
           Él az igazság.

Ah, ti felperzselt legelők parázsa!
Összedült várak s faluk omladéki!
Vérbe tajtékzó patakok: s dögöktől
           Bűzletes ég, föld!

Ah, ti borzasztó fene látomások!…
Félek ily gyászszínt ecsetemre venni -
Átkozott volt az, ki előbb örök hírt
           Hadba vadászott!

Durva Herosok! noha száz babértok
Lenne a bérem, vagy ez a világ is,
Még se kívánnék veletek cserélni:
           Míg Lili kedvel.

Csakhogy e kedves haza békességben
Álljon, és légyen pecsenyém, kenyérkém,
S jó magyar nektárt igyam arra: eb lesz
           Néktek irigytek.

Csak közel hozzám ne dörögjön ágyú,
Hogy barátimnak fecsegésit értsem,
Csak piciny lantom cicorázzon: adieu
           Trombita-dobszó!

Oh, dicső két név: Szeretet! Barátság!
Ah, becses két név: Puky, hív barátom!
És te, óhajtott Lili, életemnek
           Édes aránya!

Négy betűből áll neve mindeniknek,
Akiket szívből szeretek: te gyermek,
Hozz elő négy-négy poharat! Ma inni
           Kell ezekért is.

Boldog esztendő legyen ez tinéktek,
Érjetek még több s gyönyörűbb időket:
Véletek légyen nekem is sok ilyen
           Jánusi víg nap!

Volna nekem versem írnivaló elég, de, akik várnák is, gyönyörködjenek ezúttal a régi váteszben, Csokonai Vitéz Mihályban.

Ny 1915. december 1.

Ady Endre