105. A FÖLTÁMADT JÓKAI

Most olvasni Jókait, minden könyvét kilencedszer, tizedszer: ennél több és gyönyörûségesebb kuriózum kevés van. Most látjuk csak, hogy milyen naiv a vátesz, s a naiv költõ mégis hányszor és sokszor lát jobban a komoly írástudóknál. Ha a nagy francia forradalomról s az elsõ Napóleonról s koráról ír, vadromantikus, de látó és biztos, különb az öreg Dumas-nál. A mi szabadságharcunkról írott történetei pedig már majdnem együgyûek, az újságíróé, a politikusé, a pénzgondokkal sújtott emberé. Az orosz viszonyokat jobban ismeri, mint a magyarokat, s a krimi hadjáratot tisztábban tudja és meri látni, mint Bosznia okkupációját. III. Napóleon udvara is ismerõs neki, a francia-porosz háború mivoltát jól sejti, de A jövõ század regényének megálmodója alapjában századrészét se álmodta meg a ma történõknek. Húszezer maradt a véres csatatéren mondja -, s mikor leírja a Mahatius-ágyút, elárulja, hogy ennél szörnyûbbet már nem találhat ki az ember öldöklõ szelleme. Sokat tanulhat s okulhat az ember Jókaiból, s én még csak egyet ajánlok figyelembe, azokat a könyveket, melyekben Nagy Frigyesrõl s koráról írt. Olyan bizonytalan a Jövõ, hogy ezennel reakciósan a Múlthoz utasítom a látni kívánókat.

Ny 1916. május 16.

Ady Endre