122. A MIKSZÁTH CSEHEI

S ha már lehet a cseheknek beszélni s a csehekrõl is beszélni, már miért is aludjanak a Mikszáth csehei Swehla vezérükkel egyetemben. Az igazán nagy Mikszáth Magyarország lovagvárai ciklusában többek között ír egy cseh afférról is, olyan pompásan, olyan drágán: csodálom, hogy ki nem halászták a nap krónikásai.

Hát úgy volt - és most Mikszáthot beszéltetem - „Swehla, a cseh vezér, a Mátyás király seregében szolgált cseh csapatjával jó zsoldért. De a barátság csak addig tartott, míg Mátyás a horvátok ellen nem indult.”

„Swehla vezér ekkor így szólott:”

„- A csehek és horvátok majdnem egy nyelvet beszélnek, egy vérbõl valók. Vér a vére ellen nem harcolhat. Eressz engem haza, fölséges királyom.”

„A király a fejét csóválta:”

„Ritkaság a csehben ilyen becsületes ember. Majd hangosan mondá:”

„- Hát eredj, nem bánom. A kedvetlenül kihúzott kardnak, jól tudom, úgyis tompa az éle.”

„Ellátta költséggel, s a cseh hazaindult. Amint ment[,] mendegélt danoló csapatjával Morva­ország felé, egyszerre eléjük tárult a reggeli szende napfénytõl bearanyozva a gyönyörû völgy Kosztolán festõi várával.”

„- Ez a paradicsom! - lelkesedének a csehek.”

„- Itt volna jó lakni… Vajat enni, olvasztott zsírt inni (mert ez a jólét non plus ultrája a cseheknél).”

Így Mikszáth, s a többi, a folytatás megolvasható egészen addig, hol Magyar Balázs uram kiéheztette a várat, s fölakasztatta a várból szökõ Swehla vezért, kinek a vár elfoglalása elõtt megjósolta egy cigányasszony, hogy „magas állásban fog meghalni”.

Szegény nagy palóc, vajon ilyen humorosak volnának ma is az õ csehei, mint a Swehla vezéréi voltak?

Ny 1917. november 1.

Ady Endre