77. FARSANG UTÁN

Most az egyszer nem leszek sablonos.

Nem fogom érzelgõs frázisokkal növelni a nagyböjt különben is nagy szomorúságait, nem vezeklek, nem sírok, csupán annyi keserûség lesz ebben a pár sorban, amennyit mindnyájan megérdemelünk ilyenkor, a nagyböjt elején.

…Tulajdonképpen filozofáláson kellene kezdenem. De a filozófia hálátlan dolog lévén, in medias res csapok, s kimondom merészen a szentenciát: a farsangon mi már nem mulatunk!

Más szóval, a farsang lejárta magát.

Csodálatosnak látszik, hogy mikor mi, századvégi emberek minden elavult dolgot utolsó porszeméig eldobunk magunktól - a farsanggal mégsem szakítunk!

De nem ám! Mert közbelépett a farsang érdekében egy másik szempont, mely a mi egész létezésünknek új alapja: a praktikusság, s a farsangot szépen átformáltuk olyan intézménnyé, amilyenné újabban mindent átformálunk: üzletté.

A farsang ma már üzlet. Olyan nagyvásár-féle, de hasonlít a tõzsdéhez is.

Sehol sem dominálnak az esélyek annyira, mint például egy farsangi bálüzleten…

Ezt a kérdést sokan bolygatták már, de még mindig nagyon aktuális.

A családapa belefekteti egy kétes üzletbe utolsó garasát, a mama minden ravaszságát, a portékának minden elõnyös tulajdonságát feltárják, s az eredmény legtöbb esetben semmi.

A papa a maga üzleti céljaival szemben találja a kuncsaft férjjelölt üzleti céljait, és így nem sikerült az üzlet - azaz a házasság.

Lám, vannak - kis számmal - jobb üzletemberek is.

Ezek becsületesebbek, s határozottan tisztességesebb és jobb úton járnak.

Nem akarják becsapni a másik üzleti felet, nyílt kártyával szoktak játszani.

Megmondják nyíltan: Vedd meg az én portékámat; adok vele 2000-10 000-20 000 frtot! Ha tetszik az alku, kezet rá!

Ezek nem ámítják farsanggal a világot, üzletet mindig készek csinálni, és ezt nem is titkolják el. Ha szenzál akad, azt is megfizetik. Üzlet - üzlet - ha mindjárt lányokról is van szó!…

…Hölgyeim és uraim, kik a farsanggal nincsenek megelégedve, higgyék el, hogy nincs szebb dolog az õszinteségnél!

A látszat azért látszat, mert jó szemû ember sohasem tekinti valóságnak.

Ha ezt meggondolják, nem fognak nevetni, ha valamelyik lapban ilyen csinos dolgot olvasnak például:

               Kohn Márkusz
               Zenta
               és
               Weisz Rebeka
               Huszt
               jegyesek.

Mert mint mondám az elõbb: üzlet - üzlet!…

Debreczeni Hírlap 1899. február 17.

Bandi