137. [NYILATKOZAT A PÁLYAKEZDÉSRŐL]

Én tulajdonképpen nem is Váradról indultam. Várad csak felvilágosító és roppant jelentős állomásom volt. Magamhoz juttató stáció.

Hát bizony én már afféle verselgető diákember voltam. Kiskorom óta írok, s az első írásaimat, verseimet jó görögtanárom helyezte el a helyi, a zilahi lapokban. A zilahi kollégium elvégeztével Debrecenben jogászkodtam, majd laphoz kerültem, újságíró lettem. Debrecenben jelent meg elsõ költeményes könyvem, a Versek. Mint újságíró kerültem Váradra. Mondhatom, többet jelentett a Debrecenbõl Váradra való kerülésem, mint Váradról - Párizsba.

Váradon jelent meg anno 1902 Még egyszer címmel a második könyvem. Ez már sikert is hozott. Az ezután való utam már ismeretes. A Vér és arany következett, de ekkor már úton voltam.

FM 1911. december 24.

*      *      *

[1] „Kejf”: Der türkische Ausdruck für „dolce far niente”.

[2] Temesvárott, egy irodalmi matinén olvasta föl ez írást írója. És kénytelen volt sok fölöslegest, ugy-is-tudottat és túl-szubjektívet beleszõni. De talán éppen e karaktere teszi ez írást olyanná, melyrõl tudomást venni érdemes.  A. E.

[3] Az alábbi írás fölolvasásnak készült, s a Royalban olvastam föl november hó 27-én este egy páratlanul szíves és nagy publikum elõtt. A fölolvasás íze nagyon rajta s benne van, az egész írás szubjektív, verselõ írás. De éppen ezért nem tudnék hozzámvalóbbat, vallomásosabbat küldeni a Huszadik Századnak.

[4] „Az élet útján”, válogatott gyûjtemény Kaffka Margit régi és legújabb verseibõl, a Nyugat kiadása, 1918.