87. KELLEMETLEN VENDÉG

Egy furcsa kis histórián nevetnek most egyik előkelő kávéház törzsvendégei.

A történet mindenki számára mulatságos, csak a hős tartja kissé kellemetlennek, amiben tényleg neki van igaza.

A kávéház egyik külön helyiségében egy társaság mulatott. Mulatott pedig széles jókedvvel, de okos elővigyázattal, mert a pincéreknek erősen meghagyták, hogy senkinek se árulják el, hogy Debrecenben melyik ma este a legjobban mulató kompánia.

A szomszéd szobában egy ismert debreceni úriember búslakodott egyedül. Ez az úr arról nevezetes, hogy olyan veszekedett komisz arca van, hogy képes a legjobb kedélyű embert elkeseríteni. Az arcán kívül vannak [az] illetőnek egyéb dísztelen tulajdonságai is, melyek bár nem tartoznak történetünk tulajdonképpeni tárgyához, de megértéséhez okvetlenül igen.

Ez az úr kiszimatolta, hogy ő ismeri a szomszédban mulató urakat, s nem gondolkozott sokáig, hanem minden pincéri obstrukció dacára bevonult a jókedvű kompánia szobájába.

A hatás egyszerűen óriás volt.

A leghangosabb kurjongatónak is elcsuklott a hangja, a cigány pedig gyászindulóba kezdett.

Hősünk azonban büszkébb volt, mintsem észre akarta volna venni a kínos meglepetést.

Nyugodt, de a szokott komisz arccal ült le, s nem akarta észrevenni, hogy a kezéhez elég tartózkodással nyúltak hozza az ő ismerősei a köszönés alkalmával.

A helyzet már kínos megoldás előtt állott, mikor a főpincérnek jó ötlete jött, s egyik pincérét lóhalálában szalasztotta el.

Pár perc múlva őrülten csilingelt a kávéház telefonja.

A fõpincér odarohan.

- Halló!

- Halló!

- Bika éttermébõl. Kérem azonnal küldeni X. urat, nagy társaság várja.

X. úr, aki a kellemetlen vendég volt, gyorsan szedte össze magát, s rohant ész nélkül a Bikába.

Nagyon természetes, hogy a jókedvû társaság rögtön bezáratta az ajtót a kellemetlen vendég után.

…Úgy beszélik, hogy X. úr nagyon dühös.

De az a szerencséje, hogy akármilyen dühös, sohasem komiszabb az arca.

Debreczeni Hírlap 1899. március 3.

Adieu Bandi