97. A TAVASZ AZ ÉLET

Istenem, mily csodálatos hatalma van a napnak!

Temet és feltámaszt. Melege, ragyogása még a haldokló betegnek is erõt kölcsönöz.

Mikor egy ködös, kellemetlen tél után ismét felragyogtatta felettünk a tavaszt, szinte lázadozva tört ki belõlünk a lenyûgözött életkedv.

Most élet, mozgás és ragyogás van mindenfelé.

Milyen más az utcák képe is. Robogó kocsik, döcögõ parasztszekerek futnak elõttünk, az utcákon járókelõk tolongnak, s egy-egy utcasarkon csengõ hangon árulják a tavasz szimbó­lum-virágát, a márciusi ibolyát.

Élet, egészen élet a tavasz.

Az élet, a holnap vágya és számítása rég nem tapasztalt erõvel hajszol bennünket, és soha olyan szép, olyan nagy dolognak nem tartjuk az életet, mint egy pazar fénytõl beragyogott márciusi napon.

Itt az élet, menjünk, mentsük meg magunkat a holnap gondjától, menjünk, rohanjunk, munkálkodjunk, hiszen ez a szép élet megérdemli a fáradságot!…

…És szaladunk a népes utcán, szaladunk, hogy az élet számára kenyeret szerezzünk, elrohanunk a robogó kocsik s döcögõ parasztszekerek közt, a zaj, a tolongás nem tud feltartóztatni - de egyszerre csak megállunk, elfelejtjük egy pillanatra rohanásunk célját, elfelejtünk mindent. Valami édes illat száll felénk, a márciusi ibolya illata, s fülünkbe cseng egy kedves biztatás:

- Tessék illatos ibolyát venni!…

Debreczeni Hírlap 1899. március 10.