108. NAGYHÉT

A bûnbánat divatba jött. Nem lehet mást mondani. Különben is ma minden a divat hatalmától függ.

Ideges, kedélybeteg, unatkozó mágnás hölgyek kigondolták, hogy a nagyhéten penitenciát tartanak, s most nagyban folyik a bûnbánás.

Vannak aztán olyan emberek is, kiknek egyéb dolguk sincs, mint kilesni, hogy mivel foglalkoznak azok a bámult és irigyelt földi lények, kiknek a sors sokágú koronát juttatott.

Ezek elõször megütköztek, mikor megtudták, hogy õméltóságaik most naphosszat térdelnek és imádkoznak - azután gondoltak egyet, s mint mindig - úgy most is követték modelljeik példáját. Elvégre is divat - divat. Ha az ember divatos akar lenni, ne ijedjen meg semmitõl.

Így jött divatba a bûnbánás. Érték tekintetében semmivel sem múlja felül a legújabb párizsi hóbortot, mely vissza akarja állítani Ízisz és Ozirisz tiszteletét. Abban épp annyi az õszinte vallásosság, mint ebben, s egyik olyan tiszteletreméltó, mint a másik.

A pesti mágnásnegyed asszonyai éppen olyan szükségét érzik a bûnbánásnak, mint a hóbortos párizsi hölgyek az egyiptomi vallás visszaállításának.

A szívhez egyiknek sincs semmi köze, csak az idegeknek. Ezek a megbomlott idegek szülõi most minden bizarr, õrült dolognak, s ezek a megbomlott idegek csinálnak a legszentebb érzésbõl, a bûnbánatból is divatot.

A kereszténység nagy ünnepe közel van. Halál és feltámadás napjait egymás után, mélységes jelentõségû közelségben fogjuk megünnepelni.

A bûnbánásnak, a megtisztulásnak legalkalmasabb perce elérkezett.

Ha átgondoljuk s átérezzük a két nap jelentõségét, már keresztülmentünk a bûnbánat processzusán. Akkor már csak azok felett kell sajnálkoznunk, kik a hideg kövön térdelnek naphosszat, s megnyugodni mégsem képesek… Nem engedik azok a nyomorult idegek, melyek Buddha, Ízisz és Ozirisz tiszteletét hozták be, melyek a bûnbánatból divatot csináltak…

Debreczeni Hírlap 1899. március 28.