116. PRIELLE KORNÉLIA DEBRECENBEN

Az Istentõl igazán megáldott asszony Prielle Kornélia…

Megadatott néki egy ritka adomány: egy nemzetnek több mint félszázad évig ünnepelt mûvésznõje lenni. Ugyanaz a hatalom, mely lelkének teremtõ erõt adott, megajándékozta egy hosszú, dicsõséges élettel s örök ifjúsággal is.

Mikor tegnap a nagyközönség tapsvihara között vette át a ki tudja hányadik virágcsokrot - megvallom, hogy könny szökött szemembe. Valami hódoló érzés támadt a szívemben, hódolat az õ csodás mûvészete, hosszú, dicsõséges élete elõtt…

Kornélia, a Petõfi Kornéliája… Õ volt a lánglelkû mûvésznõ, ki több mint félszázad évvel ezelõtt lángra gyújtotta a legnagyobb magyar költõ szívét!…

Mennyi tenger-idõ futott el azóta. Kialudt a költõ szíve, el is porladt már régen, nagyon régen valahol…

De a dalok élnek, a lélek most is él. Prielle Kornéliának sem jutott csupán hosszú élet, hanem halhatatlanság is, mert az igazi költészet s az igazi mûvészet mindörökre él…

És hogy játszik még mindig ez a nagy mûvésznõ! Leköt, lebilincsel, elragad bennünket. Lelket önt a leggyarlóbb darabba, kiválik a legbuzgóbb környezetbõl is.

Tegnap este az Ahol unatkoznak c. francia vígjátékban lépett fel elõször, a hercegnõ szerepét játszotta, s a zsúfoltig telt ház egész este zúgott a tapsvihartól.

Ez a taps egészen az övé volt. Csak õ érdemelte meg. A többi szereplõk készületlenséggel küzdöttek, s elejtették a darab leghatásosabb részeit.

Nem térünk ki ezúttal egyesek hibáira, nem akarjuk a Prielle Kornélia mûvészi játékának hatását gáncsoló hangokkal zavarni, de azt ki kell mondanunk, hogy Prielle Kornélia felléptekor színészeinktõl több buzgalmat vagy - mondjuk - több pietást kívánunk.

A színházat zsúfoltig megtöltötte a közönség.

Debreczeni Hírlap 1899. április 20.

(a-e.)