127. TÜNDÉRLAK MAGYARHONBAN

Tegnap este - a színtársulat nagy része Nyíregyházán lévén - kisegítõ darab gyanánt egy régi hüperromantikus zagyvalékot adtak elõ a társulatnak ittmaradt s kóristákkal támogatott tagjai.

Az elõadás végtelenül kedélyes volt. Különösen hatásos mozzanatok voltak azok, mikor a súgót a karzaton is jól hallották, s egyes szereplõk még így sem tudták elmondani szerepeiket. A közönség derült hangulatban volt, s egy-egy érdekes „besülést” kitörõ jókedvvel fogadott.

Komoly érdekességet az elõadásnak két kedves mûvésznõ ünneplése kölcsönzött. - Kállay Lujzát és Serfõzy Zsenit virággal és kis levélkék, drága (ötpecsétes) kis levélkékkel lepték meg tisztelõik, s a kapott tapsviharokra mindketten, de fõképpen Kállay Lujza, igazán érdemessé tették magukat.

Rajtuk kívül még Ferenczy érdemel õszinte dicséretet. Határozottan kitûnõ népszínmûalak. Csak a duettekre vigyázzon jobban, az Isten áldja meg!

Szathmáry nem is olyan rossz színész, ha nem mucsaiaskodik. Tegnap megérdemelte a tapsokat.

Egy kezdõ színésznõ: Lukács Ilonka tegnap lépett fel elõször számbavehetõ szerepben. Játékáról nem szólunk, még nem állja ki az õszinte kritikát. Valamint nem szólunk a többi szereplõkrõl sem.

Debreczen 1899. május 10.

(a-e.)