140. R. SERFŐZY ZSENI ÖNGYILKOS LETT

Rolly-Polly meghalt, Rolly-Polly nincs többé. Nem fog énekelni, nem fog táncolni soha, ott fekszik a ravatalon, fehéren, hidegen. Ragyogó arcával, mosolygó ifjúságával, vidám kacajával mintha most is látnók… Tegnap még mulatott vidám társaságban, azután ki tudja, mi történt a lelkével, avval a szertelen, idegesen ûzött bohémlélekkel?… Egy hírtelen indulatroham, egy váratlan kétségbeejtõ érzés, egy rémes, titkos pillanat odadobta a halál karjai közé.

*

Tíz óra tájban délelõtt hevesen és hosszan szólalt meg a szerkesztõség telefoncsengõje. Egy hírt telefonált valaki: R. Serfõzy Zseni az éjjel Nyíregyházán felakasztotta magát, meghalt. Több adat nincs…

Nem tudtunk, nem akartunk hinni a rémítõ hírnek, mely rövid idõ alatt az egész várost befutotta. Szerkesztõségünkben egymást érték a tudakozók, s a telefon is állandóan le volt foglalva.

Fél tizenkettõkor küldtünk táviratot Nyíregyházára, s délután megjött a rövid válasz, hogy az öngyilkossághír igaz…

*

Kedvence volt a debreceni közönségnek, igazi mûvésznõ, jó feleség…

Mi bírta rá a végzetes lépésre, azt tán csak azok az igazi lélekbúvárok tudják, kik képesek behatolni a mûvészlélek csodálatos, misztikus világába, amely olyan hamar elborul… Mélységes bánatban, gyászban hagyta a hû férjet, a szeretõ pályatársakat, s mindazokat, kiket mûvészetével valaha gyönyörködtetett…

Adjon enyhülést a gyászolóknak a végzet elháríthatatlan akaratában való megnyugvás!!…

Debreczen 1899. június 8.