141. ELLENTÉTEK

Hogy a mi korunk az ellentétek és ellentmondások forrongó kora, legjobban talán most bizonyul be: a szenzációs események összetorlódásának idején.

Ha valaki szinte kényszerítve van, hogy az események szemlélõje legyen, lehetetlen, hogy meg ne döbbenjen azoktól a logikátlan kapcsolatoktól, melyek az újabb eseményeket összefûzik.

A minden oroszok abszolút hatalmú cárját hamarabb hatják át egy eljövendõ kor magasztos eszméi minden alkotmányos fejedelemnél, s örök békét hirdet akkor, mikor megdöbbentõ dekadenciával alakul fegyveres állammá az amerikai Unió, az az állam, melyre bizalommal, reménnyel tekintettek a cammogó, vén Európa szabadon gondolkozó férfiai.

S ugyanaz az Oroszország, mely a hágai konferenciát elõkészítette, mely világra szóló ünneppel üli meg a legnagyobb orosz szabadságdalnoknak, Puskinnak emlékét, megmozdul és agyaglábával eltiporja egy viruló kis ország, Finnországnak féltve õrzött szabadságát!…

Franciaország, az emberi jogok és panamák hazája, ez a földrajzi fekvést nyert ellentmondás, ismét csak úgy dobja ki magából a szenzációkat.

Mikor már mindenki halált várt a testén elterjedt fekélytõl, egy erõs pillanatban maga égeti ki tüzes vassal a sebet. S míg nagyjai önfeláldozó elhatározással õrködnek a fenyegetett köztársaság felett, a modern Babylon kitörõ lelkesedéssel ünnepli a legújabb katonai héroszt: Marchand-t, kiben nagyon sokan Napóleon és Boulanger utódját látják.

Németországban két óriási hatalom harcol egymással. Egyiknek - azt hittük - csak múltja van, a másikat a legelfogultabb emberek is a messze jövõ zenéjének tartják. És folyik a harc a két hatalmas ellenfél: a cézárizmus és szocializmus között.

Itt mellettünk bomladoz Ausztria. Egyedüli összetartó ereje az a parazita vágy, hogy bennünket kizsákmányolhasson. Nemzetiségi és felekezeti harcok darabolják százfelé; a szláv himnusz és a Wacht am Rhein-tõl alig-alig hallik már a Gott erhalte…

És hogy az ellentétek száma még nagyobb legyen, mi nem akarunk szabadulni ettõl a tönk szélén álló, szétzüllött földdarabtól, bár tudjuk, hogy a további összetartozás bennünket is örvénybe fog vinni.

Ami aztán a mi állami és társadalmi életünket illeti, telve van az a legcsodálatosabb ellentétekkel. Felsorolni nem szükséges, hiszen éppen ezen a helyen szoktuk nap nap után tárgyalni azokat.

És így van ez mindenütt, mindenfelé, az emberi tevékenység megnyilatkozásának bármelyik terén.

A tizenkilencedik század csupa ellentétekkel, megfejtetlen problémákkal záródik. Ki hitte volna ezt errõl a diadalmas emberi jogok lélekemelõ eseményekben gazdag századáról?…

Debreczen 1899. június 10.

A. E.