143. EGYRÕL-MÁSRÓL

A díjnokok havi öt forint drágasági pótlékot kértek a nemes várostól. Persze nem kapták meg. De szolgáljon vigasztalásul az, hogy Debrecen, bejegyzett szesznagykereskedõ, nem fogja a szesz árát emelni.

*

A jó poéta nem szeret magáról beszélni. A múltkor egy ismert poéta vendége volt Debrecennek. Égtem a vágytól, hogy beszélhessek vele. Elõször is azt kérdeztem tõle, hogy van megelégedve a debreceni fogadtatással.

- Nagyon jól érzem magam. Igazán remek konyha van Debrecenben, a Milöcker konyhája versenyez a Szikszaival…

A poétából kissé kijózanodtam, pedig hát igaza volt: a konyhának nagy befolyása van a poézisre.

*

Márk Endre úr a szeszüzlet ellen foglalt állást. Nagyon megtámadta a tanácsot. Eszembe jött errõl egy Szilágy megyei képviselõválasztás, ahol az állami tisztviselõk utasítva voltak, hogy utolsó pillanatban, ha a hivatalos jelölt gyõzelme bizonyos, a függetlenségi jelöltre szavazzanak. Ilyenforma a Márk úr esete is. Határozottan elmés metódus.

*

A kormánypárt hivatalos lapjában arról folyik a vita, hogy hova kerüljön a Kossuth- és a szabadságszobor. Meg vagyok róla gyõzõdve, hogy a Debreczeni Ellenõr úgy fejezné be legszívesebben a vitát, hogy amennyiben elhatározni nem lehet, hogy a két szobrot hova állítsuk, egyáltalában ne állítsuk fel õket.

*

A Rigó Jancsi halálhíre felvillanyozta a debreceni cigányvilágot. Mindenki Kairóba készül. Nem hiszem, hogy a két Magyari fiú sikert ne aratna, csakhogy õrájuk jobban vigyáz a feleségük, mint Barcza Mariska a Rigójára!

*

Különben a Rigó halála még mindig nincs megerõsítve. Nagyon valószínû, hogy a táviratot maga Rigó küldte egy kis szóbeszéd okáért. Lehet, azért költötte saját halálhírét, hogy tovább élhessen a legszerelmesebb Klára asszony mellett!…

Debreczen 1899. június 10.

Andi.