147. LATINOVITS, BIRÓ PÁL, UGRON GÁBOR

Úgye talány ez a három név így egymás mellett?…

Hát úgy történt a dolog, hogy Hegyi Aranka, a Népszínház primadonnája S. A. Újhelyrõl a fõvárosba akart utazni. A pályaudvaron Biró Pállal, a Felsõ Magyarország szerkesztõjével beszélgetett, mikor egyszer odalép bizonyos Latinovits Ernõ úr volt kormánypárti képviselõ. Üdvözli Hegyit, de tudomást sem vesz kísérõjérõl. A mûvésznõ siet a két urat egymásnak bemutatni: „Latinovits Ernõ - Biró Pál szerkesztõ”.

Latinovits úr a bemutatásra nem reagál. Biróra rá se néz, s nem fogadja el a feléje nyújtott kezet.

Eddig rendben volnánk. Latinovits úr a Nemzeti Kaszinó tagja, s elvégre nem lehetnek mindnyájunknak egyforma fogalmai az illedelemrõl.

Ami ezután jön, az aztán érdekes!

Biró természetesen provokáltatta Latinovitsot.

A provokált úr segédeitõl ez a válasz érkezett.

Nemzeti Kaszinó, Budapest.

Igen tisztelt uram:

Latinovits Ernõ úr megbízott, hogy Biró Pál úr s közte felmerült ügyet belátásunk szerint intézzük el.

Véleményünk a következõ:

Az illendõségi szabályok szerint az elõkelõbb és idõsebb úrtól a kevésbé elõkelõ és fiatalabb úr elvárni köteles, hogy kéznyújtásra méltatja-e. Jelen esetben az idõsebb Latinovits Ernõ úr, tehát Biró Pál úrnak várnia kellett volna, hogy az elsõ találkozása Latinovits Ernõ úrral mindjárt bizalmas lesz-e. E szabály ellen vétvén, Biró Pál úr köteles hibájának következményeit elviselni.

Továbbá senkitõl sem követelhetõ, hogy „kezét nyújtsa”, mert az nem az illendõség, nem a becsület, hanem a bizalom kérdése.

Ezek után lovagias elégtételadás és -vételnek helyét ez esetben nem látjuk. Tisztelettel:

Budapest, 1899. május 28.

Ugron Gábor s. k.

Kubinyi Árpád s. k.

Az ügy folytatása nem tartozik reánk. Egyoldalúlag befejeztetett. Bolygatni nem kívánjuk, csak egypár szó mondanivalónk van.

Eltekintve attól, hogy arra a hölgyre sem valami megtisztelõ, ha az õ kísérõjét elõtte és így sértik meg, tagadhatatlanul és elvitathatatlanul fennforog a sértés!

De elõáll Ugron Gábor, a nagy függetlenségi népvezér, a nagy demokrata, a rabonbán ivadék, a Nemzeti Kaszinó tagja, s olyan szépen meghúzza az elõkelõ és kevésbé elõkelõ közt a választóvonalat, hogy attól - ha valamit adnónk rá - holtig koldulhatna szegény Biró Pál, aki nem tagja a Nemzeti Kaszinónak, de lelkes és önzetlen tollharcosa az igazi függetlenségi eszmének!

Felesleges dolog tovább kommentálni Ugron úr eljárását.

Biró Pálban van annyi önérzet, hogy kellõen megalkotja a maga fogalmát Ugron úrról és felfogásáról.

Aki önérzettel és tehetséggel kezeli a tollat, azt nem képesek kicsinyelni vagy lenézni sem nagy, sem kis összegekben kártyázó kaszinótagok.

De alkossa meg Ugron Gáborról más is a véleményét.

Ez a viharos politikai múlttal bíró úr új oldalról mutatta be magát.

Higgy neki, óh „romlott értelmiség és gyenge nép”!…

Debreczen 1899. június 17.

-d-.