152. AZ ELMULASZTOTT HÉTRŐL

Tovább mint egy hét távol voltam Debrecentõl. Hírt is alig hallottam felõle. Egy fõvárosi lapban olvastam csupán valamit egy felállítandó múzeum tervérõl. De helyi lapot nem olvastam, még a Debreczent sem. Most, mikor hazajöttem, ugyancsak érdeklõdöm a hosszú hét eseményei után, hogy belejöhessek a - heti krónika-írásba.

Alig történt bizony valami. A múzeum felállítása is sokára teljesíthetõ terv.

De hogy is juthassunk múzeumhoz, mikor emléktáblára sem telik. Márpedig a legutóbbi mûkedvelõ elõadásból aligha fog telni. Valamintségesen a Szacsvayék hangverseny-jövedelme sem volt elég alapra egy hangversenykörúthoz. Ezt bizonyosan tudom. Elsõ hangversenyöket Zilahon tartották, de bíz’ azt alaposan elmosta a zápor. Szegény bohém társaság alig tudott tovább utazni. A zápor akkor is szakadt, mikor a vonathoz kikísértem õket. De azért nagy jó kedvük volt. Mindenáron reám akarták ruházni a zilahi jövedelmet… Volt eszem, hogy ne fogadjam el!…

…Szomorú idõk járnak különben a vidéken. Legalább odalenn a Szilágyságban. Zápor, jégesõ, majdnem minden nap. Az öreg Meszes-hegyrõl csak úgy rohant le a zuhogó zápor, majdnem elöntve a völgyben a várost.

Szomorúan néztem a jégverte hegyekre. Milyen jó szüretre, milyen jó borokra volt kilátás. Csak volt, a jég elvert mindent.

Arrafelé is aratnak már. Szomorú aratás. Nehéz bajjal vágja a kasza a vadborsótól lefogott búzát, s én, ki szeretem egy kissé a romantikát, egy nótát sem hallottam az arató lányoktól. Sõt - óh, szent romantika - talán még káromkodnak is.

Ilyen az élet ott a vidéken. De errõl a nagyvárosban mit sem tudnak. Ábrahám fõügyész úr pedig éppen semmit. Õ még a lapok olvasásával is felhagyott, amint hallom. Okosan, fõügyész úr! Debrecen magyar város, jó magyar hivatalnokainak is kell lenni! Aki pedig jó magyar, az még most sem igen szokott olvasni. (Nem a fõügyész úr buzgólkodik a múzeum felállításán?…) Hanem a szeszkereskedõk szaklapját csak olvassa tán a fõügyész úr. Abból meríthette azt a rengeteg bölcsességet, mellyel annak idején a szeszüzletet megvédelmezte. Még okosabban! Szesz kell a magyarnak, nem sajtószabadság!!…

Egyébként óh, Debrecen, óh, mûvészetpártoló, olvasni szeretõ, szesszel kereskedõ Debrecen, mégis nehezen voltam távol tõled.

Itt vagyok, és várom, hogy milyen eseményeket dobsz ki magadból, s mirõl írhatok majd a hét krónikájában!…

Debreczen 1899. július 12.

Dyb.