164. A ZÜLLÉS ÚTJÁN

Ausztria még egyszer, utoljára históriát akar csinálni.

A szabadsággal nem tudott élni, az abszolút uralmat nem akarja tűrni.

A beteg ember szimptómái ezek. Nem elégíti ki semmi, nincs orvossága semmi, csak a halál.

Züllik, bomladozik feltartóztathatlanul ez az összetákolt földdarab. Késleltetni bomlását már az agg uralkodó személye sem tudja; a legnagyobb történelmi hazugság, melynek neve Ausztria, közel van a véghez.

Az a harc, ami most a 14. § miatt folyik, nem érdemel rokonszenvet.

Ausztria németei szinte provokálták az alkotmány felfüggesztését, hogy nyugodtan tûzhessék ki a fekete-piros-arany lobogót, és énekelhessék a német egység izgató dalát.

Mint minden vihar elõtt, most is megjelentek a leveli békák: - a jósoló politikusok.

Õk már látják egész Ausztriát lángba borulni, s látják, mint mennek a magyar katonák forradalmat fojtani, csendet csinálni, s mint fogja a kényszerûség megteremteni a régi álmot: a magyar hegemóniát…

Nem szoktuk a politikai haruspexek jóslatait komolyan venni, de tagadhatatlan, hogy most nem hiányzik jóslataikból a valószínûség.

Ami most Ausztriában nap nap után történik: kész forradalom.

A Salzburgban és Gablonzban lefolyt dolgok már nem jámbor tüntetések. Az utcaharcok forradalmat jelentenek, s az elsõ vérontás csak vadabbá teszi a tömeget…

Szeretnõk, ha nekünk semmi közünk sem volna az Ausztriában történtekhez. Ausztria népei végeznék el egymással a számadást, és nekünk ne okozna semmi fejtörést.

Sajnos, a bomladozó Ausztria legújabb eseményei veszedelmesen közelrõl érintenek bennünket. A játék részben, sõt nagy részben a mi bõrünkre megy.

Mindazonáltal nem látjuk a magyar politikusokat õrálló helyeiken. - Nem látunk semmi óvó, elõrelátó intézkedést a jövõre nézve.

Még mindig közös a sorsunk avval az állammal, mellyel csak alkotmányosan szabad és lehet együttélnünk, s melynek immár nem csak alkotmánya van felfüggesztve, de mely forrongó mozgalmaival, fenyegetõ forradalmával a legnagyobb veszedelem reánk nézve.

Itt az ideje, hogy a háromszáz éves küzdelemnek eredményt szerezzünk. Jog, igazság, törvény és józan ész tiltakozik a további együttélés ellen.

Maradjon magára az a bomladozó, pusztuló földdarab, s érje el mielõbb százszor megérdemelt, nyomorult vesztét.

Debreczen 1899. augusztus 7.

A. E.