167. HÍR EGY BESZÁMOLÓRÓL

Beszámoló. Nagyváradról táviratozzák: Örley Kálmán, a margittai kerület országos képviselője vasárnap tartotta Margittán beszámolóját. Örley kijelentette, hogy a szabadelvű párt az utolsó percig híven tartott ki Bánffy mellett, és ilyen törhetlen ragaszkodással viseltetik Széll Kálmán irányában, kit a legziláltabb s legsúlyosabb politikai viszonyok közt az isteni gondviselés kegye adott a nemzetnek. A beszéd hatása alatt Molnár Mihály balyoki ref. lelkész kijelentette, hogy bár eddig függetlenségi vezér volt, jövőre Örleyre szavaz, és szabadelvű párti lesz.

Ez a kis hír egyik előkelő fővárosi lapban jelent meg.

Néhány sor, de benne egy hitvány kor teljes képe…

Hát mit is beszél ez a kis hír?

Egy kormánypárti képviselő lerándult a kerületébe beszámolni választóinak.

Ez az úr annak idején Bánffy-testőr volt, elszánt tagja a bukott miniszterelnök gárdájának.

Bánffy bukott, a gárda nem halt meg, hanem megadta magát.

Jött Széll. Az egész országot bekürtölték hivatalos és hivatlan szócsövek, hogy a rendszer bukott, s egy boldogabb éra elõtt állunk.

Hát a rendszer nem változott meg. Ellenben Széll Kálmán a sz.-somlyói választókerület segítségével ítéletet mondott Bánffy úr felett.

Örley úr mint testõr belépett annak a gárdájába, aki elsõ urát segített gyorsan eltemetni.

Természetesen ez privát dolog. Ízlés és felfogás dolga. Örley úrnak bizonyára okai vannak a mindenkori miniszterelnök gárdájához tartozni.

A margittai választópolgárok?… Azoknak valószínûleg szintén okuk van Örley úrban állandóan s minden körülmények között bízni.

Ki lát bele egy-egy választópolgártárs veséjébe.

Eddig megvolnánk. Ami eddig történt, szép magyar hazánkban nem is olyan szokatlan jelenség.

De ezután történt valami. Tessék ott fentebb, abból a kis hírbõl kikeresni; nincsen kedvünk reprodukálni!…

…Ez már megdöbbent, és undorral tölt el bennünket!…

Hát így vagyunk már? Fényes nappal egész világ elõtt folyik a prostitúció? …Hát nincs már a tisztes érzésnek, hazafiasságnak semmi értéke?…

És ez akkor történt, mikor ez a nemzet a leggyalázatosabb bántalmat szenvedte át, mikor a tisztességes magyaroknak legszentebb kötelességük összetartani s megtorolni azt a durva sértést, amely a magyar becsületet érte!

…Elszorul a szívünk, megrendül a hitünk.

Hát nem jobb volna akkor dobraütni mindent?…

Adjunk el mindent, amit ezer év küzdelme még megtartott.

Szabadság, jog, haza - ki ad többet érte?…

Elvégzi Széll Kálmán, õ érti jól a pénzügyi dolgokat.

Ami begyûl, felosztjuk magunk között. A balyoki ref. papnak is juthatna belõle!…

Debreczen 1899. augusztus 17.

A. E.