185. A VÍZ ÉS A SZESZ

Debrecen város problémái ezek.

A vízzel az a baj, hogy nincs, a szesszel pedig, hogy van.

A nemes város ugyanis roppant szívére vette, hogy gyermekei a vízhiány miatt szomjan találnak halni. Ezen segíteni kell, s megnyitotta - a szeszüzletet. Természetesen nem számolt le két dologgal. Elõször, hogy nem mindenki issza meg a szeszt víz helyett, másodszor a szeszüzlet még azt a kis vizet is felemészti, ami még Debrecennek van.

Ez a hanyagság megbosszulta magát.

Debrecen - a város és nem a szeszkereskedõ - rájött hamar két dologra. Elõször, hogy a szesz mellett elhordja a járvány mind a hatvanezer és egynéhány lakóját, másodszor, hogy olyan nagy szeszüzlethez, mint az övé, több víz szükséges. Ezt Debrecennek - nem a városnak, hanem a szeszkereskedõnek - olyan ellenségei is bizonyítják, mint az Áronok.

Mikor aztán ilyen sok világosság gyúlt a város bölcs vezetõi fejében, elhatároztatott két dolog:

1. Víznek muszáj lenni.

2. Szesznek is muszáj lenni.

Nemsokára ismét lesz kútfúró kísérletezés, de megmarad a szeszkereskedés.

Valószínûnek tartjuk, hogy a második határozat testet fog ölteni.

S a víz?…

Ajánljuk az Áronoknak: nyissanak vízkereskedést.

Több szükség van erre, s jövedelmezõbb is a szeszkereskedésnél Debrecenben.

Debreczen 1899. október 26.

-di.