186. ARCÁTLANSÁGOK

Schmidt Károly, szász nemzetiségû képviselõ a Budapesti Hírlap szerkesztõjéhez intézett levelében szász testvéreinek védelmére kél az ismert zászlórendelet-affér esetébõl.

Sok új dolgot tudunk meg a Schmidt úr levelébõl. Eszerint a szászok kifogástalan magyar hazafiak, a magyarsággal együttéreztek s harcoltak mindig (?), s rosszul esik nekik az a bizalmatlanság (?), melyet a magyar kormány - azóta már visszaszívott - zászlórendelete elárul.

Ezt a levelét a Budapesti Hírlap minden megjegyzés nélkül közölte. Íme, bizonyítéka a mi bárgyú türelmességünknek.

Mi eltûrünk s elhiszünk mindent. Szemet hunyunk a nemzetiségek legarcátlanabb provokálásaira, de hozsannákat zengünk, ha Tisza Pista úr összepuszilódzik egypár részeg oláh fiskálissal vagy bepálinkázott dászkállal.

Ha a kaptafajavítók nemzetközi kongresszust tartanak, a magyar kormánynak képviselõrõl kell gondoskodnia, nehogy bepiszkoljanak bennünket elkapatott agitátoraink, akik közül nem egy futóbolond már, mint a minap bebizonyították ezt az oláhok Rómában megcselekedett õrült tüntetéseikkel.

Schmidt úr tagja a szabadelvû pártnak, régi, hûséges mameluk, magyar honatya.

És Schmidt úrban van elég merészség meghazudtolni a történelmet s a közelnapok eseményeit egyaránt.

Óh, a szászok mind jó hazafiak. A szabadságharcban mellettünk harcoltak; Európa elõtt meg nem rágalmaztak bennünket soha; nagyjainkat megbecsülték; a szent háromszín elõttük is szent; az õ Mekkájuk Budapest, és nem Berlin; államférfi-ideáljuk Kossuth Lajos, és nem Bismarck; vezetõik önzetlen magyar hazafiak, nem pedig lebunkózni való, megháborodott zöld szászok…

Ezt kell következtetni a Schmidt Károly úr levelébõl.

És ez a levél egy szó megjegyzés nélkül maradt. Schmidt úr jól beszél, Schmidt úrnak igaza van. A szászok valóban derék, jó hazafiak. Szegény félreismert szászok, szegény ártatlanul meggyanúsított jámborok…

Nem elég, hogy hûségesen szállítják a többi nemzetiségekkel együtt a kormánypárti képviselõket?… Csak nem kívánhatjuk tõlük, hogy ennek fejében egy kicsit ne árulják el a hazát?!…

…És itt van minden bajnak a forrása. Egyik kormány olyan bûnös ebben a tekintetben, mint a másik.

Nem akarnak, nem mernek férfias eréllyel eljárni. Gyáván tûrik, mint veri arcul a magyart saját portáján a befogadott jöttment.

Végre is gyökeres, egész eljárást kérünk.

Be nem tartott helynévrendeletekkel, kidolgozás alatt lévõ zászlótörvényekkel, türelmesség gyanánt feltüntetett gyávasággal csak növeljük a veszélyt.

Ne tessék titkot csinálni belõle, hogy a mi célunk a nyelvben s mindenben egységes Magyarország! Tessék a legradikálisabban elfojtani a legcsekélyebb nemzetiségi aspirációt is!…

Akinek nem tetszik, menjen Poroszországba - lengyelnek!…

Ott tudják ám, hogy kell a rakoncátlankodókkal amúgy istenigazában elbánni!…

Debreczen 1899. október 28.

A. E.