203. NINCS PAPÍR

Ha az angolok még idejében békét nem kötnek, a hírlapok vagy megszûnnek, vagy fehér vászonra nyomtatva fognak megjelenni. Angliában és Amerikában, mióta a háború dühöng, a lapok annyi papírt fogyasztanak, hogy a papírgyárak a további szükségleteket ellátni képtelenek.

Mint jó forrásból értesülünk, a papírszükséglet ellen angol-búr és hazai körökben is erõsen védekeznek.

Viktória királynõ a már elkészített csokoládédobozokat nem papírba, hanem saját felséges zsebkendõibe pakolva küldeti el a jövõ karácsonykor az esetleg még életben lévõ angol harcosoknak.

Chamberlain úr az összes részvénytársaságoknál meg akarja szüntetni a papír-részvényeket.

Ugyancsak õ felszólította azon névtelen egyéneket, kik õt leveleikben agyonütéssel fenyegetik, hogy ezentúl a lehetõségig röviden adják elõ óhajtásaikat.

A walesi herceg kínos lelki vívódások után beleegyezett, hogy az angol divatlapok ezután csak négy oldalon jelenhessenek meg.

Buller tábornok ezután egyetlen vereségrõl sem fog tudósítást küldeni, hogy a távirati lapok megspórolásával enyhítsen a papírszükségen.

Rhodes Cecil összes bankóit aranyakra készül beváltani.

Krüger nem fogadja el a békeajánlatokat, hogy a szerzõdésre ne pocsékolódjék el a papír.

De erõsen készülnek nálunk is a szükséges óvintézkedésekre.

Sima Ferenc tiltakozik, hogy bûnvád alá helyezõ végzéseket hozzanak ellene, mert drága a papír.

Az Alkotmány c. lap - tekintettel a papírszükségre - csupán az ügyészségnél követelt egy példányban fog megjelenni.

Balogh Döme, nagyváradi városatya fellebbezéseit ezután élõszóval fogja elõadni.

Gyula, a Magyar Király fizetõje a folyószámla rendszert egyszer s mindenkorra beszünteti.

Nagy Mór kolozsvári koszorús, a pukk ám pukk refrénû ballada szerzõje - nagy népszerûsége dacára - lemondott költemény-kötetének második kiadásáról.

Álszerénység volna elhallgatni, hogy lapunk milyen magatartást szándékszik tanúsítani a papirosválság kérdésében.

Kijelentjük, hogy mi el vagyunk látva a XX-ik század végéig kellõ mennyiségû papírral. Valamint újólag kérjük minden rendû és rangú munkatársainkat, levelezõnket; hogy a papirost ne sajnálják ezután sem, s mindig csak az egyik felére írjanak. Lírai költõktõl teljesen tiszta lapokat szívesen fogadunk!…

Szabadság 1900. január 31.

Dyb.