204. „Y” CONTRA „I”

Hallgasson el egyelõre minden gazdasági harc. Ne agitáljunk a hazai ipar pártolása mellett sem. Minden küzdelem béka-egér harc a nagy háború mellett, melyet az ábécé két betûje kezdett: az „y” és az „i”…

Szeretnék a nagy eposzírók tollával bírni. Errõl a harcról csak hõsköltemény zenghet méltóan. Nagy harc ez, mely bizonyára a magyar társadalom élete felett van hivatva dönteni…

Az eredmény azonban máris kétségtelen. A harc az „i” teljes leverésével fog végzõdni. A gr. Szapáry contra Szapári csetepatéban már teljesen megsemmisült az „i”, s ki tudja, vajon Bátsmegyey alügyész úr kedvéért szegény Rosti kollégáját nem fogják-e egyszerûen Rost-tá degradálni?…

Mert az „y” részén van az erõ. Mellette szól a tradíció is. Az „i” csak indigéna, stréberkedõ jött-ment, az „y”-nak idestova évezredes múltja van. Bizony; „ysa” - mondja a Halotti beszéd…

Hallom a jövõ zenéjét. Látom egy szebb jövõ hajnalának pirkadását… Az „y” gyõzött minden vonalon. Az ábécé „y”-on kezdõdik, s az „i”-t végleg kihagyták belõle. Az „y”-osok az uralkodó osztály, mely három rendbõl áll. Az elsõ rend három „y”-nal írja nevét, a második kettõvel, a harmadik eggyel. Nevök csak nekik van. Az „y”-on kívül esõk: páriák. Név helyett számot kapnak, s foglalkozásuk a kutyabõrök preparálása lesz.

És így meg lesz oldva a magyar társadalom égetõ kérdése is. Eltûnnek az osztályellentétek. Hisz két osztály lesz csak. Ipszilonosok és névtelenek… De lehet, hogy így se lesz nagyon tartós béke. A háromféle „y” testvérharcot kezd, s a harc vége Isten tudja, mi lesz!…

Csak egy bizonyos. A világ haladhat, tökéletesbülhet, fejlõdhet, fejlõdhet nyugodtan, mi nem sokat hederítünk rá.

Nálunk azért tovább dominál az „y”, s nagyobb a gondunk, mint bírálgatni egymás elõkelõ vagy kevésbé elõkelõ voltát…

Óh, de könnyelmûek voltak azok az olasz barátok, akik megismertették velünk a betûvetés veszedelmes tudományát!…

Szabadság 1900. február 1.

Ipszilonos