210. A BÖJT

I.

(Reggel öt óra. Egy bodegából két didergõ, frakkba öltözött jogászgyerek botorkál ki. A Szent László templom órája ötöt üt.)

I. jogász: Ennek is vége. Legfeljebb május elsején lehet belõle valami.

II. jogász: Mirõl beszélsz?

I. Mirõl?… Az óráról! Tudtam, hogy be kell csapni, de azt hittem: lakást fizethetek belõle. Most már sem óra, sem lakás.

II. (ásítozva). Hányat ütött?…

I. (dühösen) Gúnyolódol?…

II. (ijedten) Dehogy! Világért sem. A toronyórára gondoltam.

I. (fájdalmasan) Ötöt… Haza kéne menni. A fejem is fáj, álmos is vagyok.

II. Menjünk haza!…

I. (keserves hangon) Igen… menjünk… (egy hírtelen eszmétõl megkapva) - a te lakásodra.

(Az utca élénkülni kezd, lakásadó nénik sietnek megtisztulni: a templomban a farsang bûneitõl…)

II.

Lizi: Eljön. Biztosan eljön. Neked is megígérte!…

A mama: Hogyne!?… Ez lenne az elsõ ígéret, melyet nem váltanak be!?? Te úgy látszik, azt hiszed: a huszonhat éves korban is jól áll a naivság… kissé csalódol!…

Lizi: De mama! Mi lelt ma téged?… Hát oka vagyok én valaminek?…

A mama (gúnyosan) Világért sem! Tudvalevõ, hogy a levegõben sült pártik repdesnek… Akinek kell, ötöt-hatot csíphet magának…

Lizi: (sírva) Hát mit tettem volna?… Hisz’ máris nevettek rajtam!… Valósággal udvaroltam annak a mamlasznak!… Én nem tehetek semmirõl! Mit tegyek?…

A mama: (sötéten és keserves pátosszal) Egyelõre át kell igazítani a doktorbáli ruhádat az elsõ böjti hangversenyre… Talán… (dühösen) talán!…

III.

Kedves Bözsikém!

Hála Istennek: visszatérhetek komoly tanulmányaimhoz. Te! borzasztó az, ha valaki kikiáltott csodagyerek. Már a gyerek szó is borzasztó, hát még huszonhárom hangversenyt végigzongorázni, bókokat fogadni, keveset aludni, másnap újra meg újra szekundát fogni a természettanból, és kikapni a Tini kisasszonytól, hogy végleg a „romlás lejtõjére tévedtem” - mint ahogy õ mondja… Hallod! Abszolúte semmi gyönyörûséget nem találok a csodagyermeki pályában. A mûvészet szörnyen unalmas. Örömmel hintek tehát hamut a fejemre, s vallásos áhítattal fogadom meg neked, hogy Liszt II. rapszódiáját húsvét vasárnapjáig nem veszem elõ. Tanulok, s engedem magam Tini kisasszony által „kimentetni a fenyegetõ örvénybõl”.

Errõl akart tudatni behamvazott homlokú Arankád. Pá, puszi!

IV.

Egy kelendõ könyv. Clair Vilmos Párbajkódex c. könyve e héten éri meg a negyedik kiadást. A könyvbõl a farsang alatt több ezer példány kelt el. Elég bizonyíték a mellett, hogy az idei farsang az utóbbi évek farsangjait siker dolgában fényesen felülmúlta.

Szabadság 1900. március 3.

Dyb.