212. AZ ÚJ SZÍNHÁZ LÁTOGATÓJA

Az épülõ új színháznak kedves látogatója volt tegnap délelõtt. A látogató a régi, rozoga színkörnek egy ünnepelt mûvésznõje volt. Perényi Margit, a kolozsvári színtársulat volt szubrettje, a debreceni színház tagja.

A szombat esti hangversenyre jó késõn érkezett. Még szét sem nézhetett diadalainak egykori színhelyén, már Nagyszalontára kellett utaznia, hol ismét nagy, tüntetõen ünneplõ közönség várta.

Visszajövet azonban teljes másfél óráig kellett volna várnia az állomásnál. Volt ideje hát egy kis au revoir körútra. Megnézhette az új színházat is, melynek eddigi mûvészi eseményei egypár bezúzott napszámosfejre szorítkoznak.

Az épülõ színház bájos vendége kedves érdeklõdéssel nézegette a vakolatlan Thália-templomot. Most a mostani sivár állapotban még mindig az idealizmus szentelt csarnoka, napszámosaival és napszámosai nélkül… De azután?… Mi juthatott a kis szubrett eszébe?… Az intrikák, a pártoskodások, az igazságtalanságok, hipokrízisek jövendõ korszaka!…

…És megrázkódva és fázva hajtatott a vonathoz a nagyváradiak egykor ünnepelt kis szubrettje.

Szabadság 1900. március 6.