213. A ZAB (Avena L.)

(Természetrajzi tanulmány)

A zab (avena l.) a gabonanemûek közé tartozik.

Alsóbbrendû, megvetett növény. Lovak és rabonbánok tápláléka. Igen elterjedt, majdnem közönséges. Már a népdalköltõ is azt éneklé: „ritka búza, ritka árpa, ritka rozs”. Ebbõl világosan megállapítható, hogy a zab már régen elterjedt, közönséges, ritkának egyáltalán nem mondható növény.

Régi kútfõk szerint a zabot keleti népfaj honosította meg Európában.

Némelyek a kazárok érdeméül róják fel ezt, de ehhez kétség fér. Egan Ede is kizártnak tekinti a kazár eredetet. Legvalószínûbb, hogy a zabot a hunok hozták magukkal. Az ismert hun-székely rokonság magyarázza meg aztán, hogy a székely rabonbánok családi tradícióképpen hagyták lófõ utódaiknak a zabkultuszt, mely mint ilyen: némileg vallási szekta is.

A zabot a „romlott értelmiség” mint lóabrakot használja, a „gyenge nép” azonban néhol a felvidéken kenyeret is süt belõle.

Ebbõl látható, hogy a nyomorult politikai viszonyok megmételyezték az értelmiség és [a] nép gondolkozását, s egy valóságos apostolnak kellett jönni, ki a zab számára is kijelölje a szerepet jövõ kulturális fejlõdésünkben.

Az apostol eljött, s ma már a zab társadalmi, politikai, nemzetgazdasági, sõt kulturális tényezõ.

Ennek alapján a zab történetét az alábbi korszakokra oszthatjuk:

I. Õskorszak. (Általános tájékozatlanság, kazárok meggyanúsítása).

II. Abrak-korszak. (A zabot csak a lovak és a tótok eszik.)

III. Rabonbán-korszak. (A zab minden téren érvényesül. Szilágysomlyó Zabfalvára kéri változtatni a nevét. Komoly apák fiaikkal megismertetik a zab hasznát.)

Végül érdekes még, hogy a „gyenge nép” mit tart a zabról. Íme alább egypár gyenge népies mondás.

„Márciusi zab csak zabocska. Februári az igazi zab.”

„Nyomtató lónak nem kell bekötni a száját.”

„Zabba ment a ló!”

„Nincs semmi baja, csak a zab bántja.”

„Elmehet már zabot hegyezni.”

(Forrásaink: Ugron Gábor A zab mint olyan címû sajtó alatt lévõ mûve és Báruch Jeremiás újabb keservei.)

Szabadság 1900. március 8.

Dyb.