216. SZÍNHÁZI ÉLET vagy MI LESZ EZUTÁN?

Soha olyan élénk színházi élet még nem volt Nagyváradon, mint - most.

A színügyi bizottság állandó permanenciában van. Minden nap egy új korszakot jelentõ színházi reformeszmét dob a fórumra. A közönségnek megvannak már a maga kedvencei is. Egyelõre persze csak a színügyi bizottsági tagok között. Azt lehet mondani, hogy rövid pár hónap alatt a következõ három év színházi teendõit elvégeztük.

A helyzet szignaturáját legjobban Somogyi direktor állandó utazása adja meg.

Elárulhatjuk például, hogy a váradi lapok kartellt kötöttek a soproni kollégákkal.

Azon napokon például, melyek kettõvel oszthatók, a soproni lapok megírják ezt a kis személyi hírt: Somogyi Károly színigazgató a mai napon Nagyváradra utazott.

Ugyanakkor persze az összes váradi lapok újságolják, hogy: Szeretett színigazgatónk, Somogyi Károly a mai napon rövid tartózkodásra városunkba érkezett.

Azon napokon, melyek kettõvel nem oszthatók, a hírek kicserélõdnek.

Egyelõre tehát a színházi élet a legnagyobb mértékben virágzik. Sokkal hatalmasabb, mint a nyári bódé korában. Egy dolog adott csak gondot.

Mi történjék a habitüékkel? Ezt is sikerült megoldani. Szereztünk nekik foglalkozást - az orfeumokkal. Most már az õ szerepük is be van töltve. Most már minden rendben van. Jelenleg így állunk:

Van: egy épülõ színházunk. Van: színügyi bizottságunk. Van: saját külön színmûvünk. Van: a színházunknak neve. Van: direktorunk. Van: társulatunk. Van: ötletünk. Van: tárgyilagos kritikánk. Van: díszletfestõnk. Van: színházi életünk.

Nincs: városi páholyunk, nincs: primadonna-heccünk, nincs: tüntetés a színházban.

Tekintettel arra, hogy egy elõkelõ vidéki város színházi életében nem szabad hiányosságnak elõfordulnia, talán már holnap hírt adhatunk egy pár hiányt pótló eseményrõl. Például: A jogakadémia igazgatója a fekete táblán figyelmezteti az akadémia polgárait, hogy a színházban minden tüntetéstõl tartózkodjanak.

Mezey Mihály tûzoltó fõparancsnok, tekintettel a legutóbbi párizsi katasztrófára, a színházi tûzellenõrzést még szigorúbbá tette. És így tovább, elvégre is jogunk van mindahhoz, amiben hozzánk hasonló városok dúslakodnak. Elvitázhatatlan jogunk van tehát - a színházi élethez is.

De mi lesz ezután?… Félõ, hogy mire Somogyiék eljönnek, torkig leszünk a színházi élettel.

…Mert ebbe is bele lehet ám unni!…

Szabadság 1900. március 14.

Dyb.