219. FOTOGRÁFIÁK ARRÓL, HOGY:

„A jó lapot a közönség szerkeszti”

I.

Az elnök úr: (gyöngyözõ serlegét magasra tartva) de ne feledjük el, uraim, azt a hivatása magaslatán álló orgánumot, mely kötelességét buzgón teljesítve hirdeti Nagyvárad és vidéke dicsõségét. A sajtót értem, uraim! A sajtót, tántoríthatatlan kötelesség ismerésével, elfogu­latlan szókimondásával, pontos, mindent felölelõ hírszolgálatával, mely az elsõk közé emeli a vidéken! Éltetem uraim a nagyváradi sajtó kitûnõ munkásait! (Sokáig tartó, zajos, mondhatni: viharos éljenzés. Az egyesület elnöke tüntetõleg koccint az újságírókkal.)

Egy idegen úr: (az elnökhöz) Kérem, talán túlságos is volt a dicséret…

Az elnök úr: (körülnéz óvatosan, aztán súgva szól) Na, na!… De hát tetszik tudni, muszáj velük jól lenni!…

II.

- Halló! Halló! Szerkesztõség?…

- Igen. Mi tetszik?

- X. beszél, a veterán tûzoltók árváit segélyezõ egyesület tb. titkára.

Egy kérésem volna, ami a lapot érdekli. Holnap utazom Fugyivásárhelyre. A sógorom két disznót ölt. Kérek errõl néhány szívélyes sort írni. A sógorom Ciganyesden született, iskoláit is ott végezte. Két gyermek atyja, s igen szép családi életet él. Egyébként elõfizetõje vagyok a lapnak. Ajánlom magam!… Pardon! Azt is meg lehet írni, hogy elõreláthatólag két napig leszek oda az ünnepélyen…

III.

Tekintetes Szerkesztõség!

Kérem közölni az alábbi érdekes hírt:

„Lélekemelõ, szép ünnepély folyt le tegnap este városunkban, Gorbó Márton irodai gyakornok és tartalékos szakaszvezetõ vendégszeretõ házában. A széles körökben ismert s népszerû házigazda ülte ez alkalommal hivatali mûködésének négyéves évfordulóját. A lakomán sok szép tószt hangzott el, s a fényes társaság a reggeli órákig maradt együtt.”

Ez volna a hír magva. A tekintetes szerkesztõségre bízom a hír kiszínezését. Nekem szerénységem tiltja azt tenni.

Maradok tisztelettel.

Gorbó Márton s. k.

IV.

- …Az egész, kérem, lényegtelen. Nem érdekli az a közönséget. Úgy történt, hogy az unokaöcsémnek jókedve támadt. Igaz, hogy lelõtte a feleségét, megfojtotta az anyósát, összeszurkálta mind a négy gyermekét - de mit tartozik ez a közönségre? Az én házamban azt teszem, ami nekem tetszik!… Aztán meg olyan bolondos, jókedvû fiú. Nem is lehet rá haragudni. Miért legyen megbélyegezve a világ elõtt?… Elég baj az, hogy a törvény nyomorult paragrafusai miatt kellemetlenségei lesznek. A lapok legalább ne írjanak róla.

- De, kérem, úgy tudjuk, hogy mind a hat áldozat kiszenvedett…

- Annál inkább kérem a dolgot elhallgatni. Ne háborgassuk a halottak álmát!…

V.

- Halló! Szerkesztõség?

- Igen.

- Bizonyára hallottak már az urak a Gerle Mariska esetérõl; kiderült, hogy õ az a gyújtogató, akinek üzelmei miatt két hónap óta halálos rettegésben van a város. Tessék ezt a dolgot megírni. A leány testvére nálam van alkalmazva mint szakácsné. Egyébként is most már úgysem gyullad ki több ház, mert Gerle Mariskát elfogták. Remélem, hogy az olvasók idegeit különben is veszedelmesen rontó hír nem fog napvilágot látni!…

VI.

- Szervusz!

- Szervusz!

- Hova?

- Utazok a fõvárosba, hogy egy kis helybeli szenzációról értesüljek!

Szabadság 1900. március 23.

Dyb.