224. EPILÓGOK A DEBRECENI DIÁKKONGRESSZUSHOZ

A debreceni vendéglátás

- Saját tudósítónktól -

A diákok parlamentje szétoszolt. Öt napi komoly méltóságos, eredményes tanácskozásuknak felemelõ érzésével szállhattak szerteszét az országos diákkongresszus kiküldött képviselõi.

Ezt a felemelõ érzést, jogos büszkeséget becsüljék ám meg, mert egyéb kellemes emlékhez nemigen jutottak a szíves vendégszeretetérõl híres kálvinista Rómában.

Debrecen város négyes és ötös fogatai beszállították a diákurakat, s ezzel aztán vége is volt mindennek.

A debreceni közönség a legteljesebb számban távoltartotta magát a diákság dolgaitól. Adott egy bankettet, ezt is csak azért tán, hogy alkalmat adjon egy debreceni híres vendéglátás dicsõítõ konvencionális tósztra…

*

A debreceni jogászság mindent megtett, hogy leküzdje a közönség indokolatlan közönyét. Rengeteget fáradtak ezek a szegény gyerekek.

A búcsúzáskor mindegyikük úgy nézett ki, mint megtépett harci lobogó.

Különösen sokat fáradt Kun Béla, a kongresszus elnöke, kit talán legjobban lesújtott a debreceni közönségnek a kongresszus iránt megnyilatkozott viselkedése. Öt napig volt talpon, és mindenütt ott volt. Emellett elnökölt a kongresszuson, mondott félórás beszédeket, írt üdvözlõ verset, veszekedett a szállodásokkal, leült a vendégek kedvéért alsóskaláberezni, ha a negyedik partner hiányzott, egyszóval mindent megtett, hogy a vendégek jól érezzék magukat. Hûséges társai voltak Boross Lajos és Sipos Béla, vezetõ alakjai a debreceni jogász ifjúságnak. Sipos Béláról jegyezte meg egy nagyváradi kiküldött, hogy arra is ügyelt az elszállásoláskor: vajon hány vánkost használ olyik-olyik vendég…

Az õ buzgalmuk enyhítette a vendégek szemmel látható keserûségét.

*

A nagyváradi kiküldöttek elegáns magyar díszruhájukkal, impozáns tömegükkel nagy feltûnést keltettek. Ha voltak kivételek a debreceni hûvösségben; bizonyára a debreceni szép leányok voltak. No, nem is csuda, ha a daliás váradi jogászok a kongresszus érdekében mindent megtettek. A debreceni leányok megérdemelték, hogy a kongresszus barátai legyenek - a váradiak jóvoltából. Ha persze csak rajtuk állott volna, nem sok ok lett volna panaszra.

Egyébként a váradi jogászok más tekintetben is excelláltak. Elnökük: Medvigy Gábor már a banketten feltûnt egy ékes és csinos tószttal.

A nemzetiségi kérdésben pedig, melynek elõadója õ volt, még ellenfelei is meghajoltak meggyõzõ, komoly érvei elõtt.

Hogy egy kicsit sûrjen vontak párhuzamot a debreceni és nagyváradi közönség között - természetesen Nagyvárad elõnyére -, azért csak a debreceni kollégák apprehendáltak egy keveset…

*

A jogászok persze többségben voltak a diákok kongresszusán is. De egy feltûnõ, örvendetes tanulságot a jogászok sem tudtak agyonhallgatni. A legtartalmasabb s legkomolyabb ifjak a reális pályákon mozgó kiküldöttek közül kerültek ki: bányászok, erdészek, mérnökök, építészek közül. Az idõk jele ez, mégpedig nagyon örvendetes jele. Nagy ígéret a nemzet jövõjére…

*

A vendégek tiszteletére rendezett matinén sem nagyon sokan voltak. Pedig a szereplõk közt ott volt a nagy Miriam: Jászai Mari is. Óriási tapsvihar fogadta. A nagyasszony meghajol, észreveszi a nagy felolvasó asztalt, mit a rendezõk az emelvény közepén feledtek. Egy pillanat, felkapja a levegõbe a hatalmas asztalt s átdobja a túlsó oldalra. Óriási taps, mely késõbb percekig tartott, mikor két költeményt elszavalt csodálatos mûvészettel.

*

A bálban még a kongresszus védnökei sem jelentek meg. A nagy teremben a fekete frakk dominált hihetetlen többséggel.

- Hol vannak a debreceni szépek? Ez igazán nem szép tõlük - jegyezte meg keserû humorral egy javíthatatlan szójátszó ifjú…

*

A pestiek utaztak el utoljára. Kikísérték õket a debreceni kollégák - Kun Bélával az élükön.

- Milyen impressziókkal távoztok? - kérdezte tõlük egy debreceni rendezõ.

- Impresszióink bõségesen vannak, de egynéhány illúziónk itt veszett. Egyébként ti nagyon kedvesek voltatok…

A válasz nem valami vigasztaló lehetett a debreceni fiúkra, mert tovább kérdezõsködtek.

- De tagadhatlanul érdekes város Debrecen?…

- Igen. Rendkívül érdekes, hogy itt - némely kocsiba öt lovat is fognak…

Szabadság 1900. május 4.