227. UTAZÁS EGY ÜDVÖZLÉS KÖRÜL

A kalaplevevést, kézfogást, névnapi és egyéb gratulációt nem tette eleddig kötelezõvé sem a törvényhozás, sem a kúria egyetlen döntvénye is. Mindegyik az egyén dolga, és ízléstõl függ, hogy megteszi-e valamelyiket, vagy nem. Köszönök X úrnak, ha nekem tetszik, s Y úr fogadja, ha neki tetszik. Ez csak a kettõnk legsajátabb dolga, köze nincs hozzá senki más emberfiának. Végtelenül nevetséges volna, ha Y úr engem azért felelõsségre vonhatna, mert nem köszöntem X úrnak. Ilyen nevetséges szerepet játszik pár nap óta néhány fõvárosi és vidéki laptársunk. Afölött vitáznak, hogy mért nem üdvözölte Wlassics minisztert a diákoknak közelebbrõl Debrecen[ben] tartott kongresszusa?… Hogy nem üdvözölték, az faktum. De egy ellen százat, hogy ez a legfeljebb csak udvariatlanságnak minõsíthetõ dolog éppenséggel nem okozott egy percnyi bánatot sem õexcellenciájának. Fogadni merünk, hogy észre sem vette. Ámde azért van a sajtó, hogy az effélébõl kázust csináljon. A hópehelybõl lavina lesz, s ennek a zaját már lehetetlen észre [nem] venni. Így csináljuk mi a szenzációkat. Amennyiben volt nagyváradi lap is, mely foglalkozott az ízléstelen kérdéssel, sõt úgy tüntette fel, mintha a kongresszus szavazattöbbséggel határozta volna el a miniszter nem üdvözlését, kénytelenek vagyunk mi is a dologhoz szólani. A diákkongresszus abszolúte nem folyt be abba, hogy kit üdvözöljenek vagy kit ne üdvözöljenek a kongresszus nevében. Elvégezte ezt az elnökség. Tény, hogy egypár küldöttnek feltûnt, hogy Wlassics üdvözlése elmaradt, de az elnökség ezeknek is hamar adott megnyugtató választ.

Wlassics miniszter annak idején feloszlatta volt az országos diákszövetséget, mely egyedül van jogosítva diákkongresszust rendezni. A tavalyi és idei diákkongresszus csak értekezlet. Kongresszusi voltát a miniszter ismeri el legkevésbé. Nagyon természetes tehát, hogy a magát kongresszusnak tartó és hirdetõ diákgyûlés nyílt kihívásnak vélte a miniszter esetleges üdvözlését egyfelõl, másfelõl nem akart alkalmatlankodni ott, ahol létezését jogosnak nem tartják. Ez volt az elnökség magyarázata. Kár volt az egész dolgot nyilvánosság elé vinni. Talán a minisztert érinthette ez a diszkusszió legkellemetlenebbül. Ezt pedig szívébõl sajnálná a magyar ifjúság, mely a legnagyobb tisztelettel adózik a miniszter személye iránt, kinek nagy alkotásai kit lelkesítnének jobban, mint éppen a magyarság jövõjét, az ifjúságot…

Szabadság 1900. május 10.