229. EGY NAGYTISZTELETÛ SZERKESZTÕ

A Debreczen címû politikai napilapnak felelõs szerkesztõje pár év óta már Bartha Mór ny. ev. ref. lelkész. Tanúja a nagy idõknek, vitéz fõvadásza volt a szabadságharcban az egyetlen magyar vadászezrednek, aki eldicsekedhetne egypár nehéz sebhellyel is, ha ugyan az öreg nagytiszteletû úrnak egyáltalában természetében volna a dicsekvés. De õneki csak egy szokása van: a tevékenység. Mikor a nagy harcot leverték, visszament Patakra - teológiát tanulni. Azután a szószékrõl hirdette azt, amiért vérét is hullatta. Évtizedeken át hirdette az igét, melynek nála elsõ szava: a magyarság. Pár évvel ezelõtt nyugalomba vonult, de hát ezt nem az õ számára találták ki. Tollat fogott, lapszerkesztõ lett. Írta az õ tüzes, lelkes, kuruc cikkeit. Agitált, polemizált mindig. Annyi fiatalság maradt az öregúrban, amennyi a mai fiatalságban együttvéve sincs. Ez a fiatal tetterõ buzdult fel ismét az öreg nagytiszteletû úrban, midõn elhatározta, hogy ismét lelkészséget vállal 71 éves korában, amit közülünk olyan kevesen fognak elérni. A Szatmár megyei Gacsály község kálvinista gyülekezete egyhangú lelkese­déssel választotta meg papjául a nagytiszteletû szerkesztõ urat, ki ez idõ szerint a legfiatalabb kálvinista pap.

Szabadság 1900. május 17.