241. ESKÜVÕ A HALÁL ELÕTT

Méltóztatnak tudni, hogy divatos ember ma nem hord virágot. Az elõkelõk divatja mindig kifejezõje volt némely tekintetben a kor igazságának, sõt némely korban éppenséggel csak a divat volt igazság. Ma tehát nem hordunk virágot, amit különben igen helyesen teszünk.

Ha a divatban nem is, de egyéb dolgokban magam sem szeretem a stíl- és korszerûtlenséget. Egy szép szál rózsát talán a divat ellenére is feltûzök, de már a romantika virága nekem semmi gyönyörûséget nem nyújt.

Engem egy szikrányit sem hatott meg például az az egyszerûen csak bizarr nász, amire egy haldokló, szívbajos katonatiszt s egy viruló szép úrileány lépett. Nem hatott meg pedig elsõsorban azért, mert nincs benne semmi igaszág…

Ezért a mondásért természetesen címeket fogok kapni, de ez nem alterál.

Ismétlem, hogy az a kis nász, mely a kaszás csontváz asszisztenciájával folyt le, se nem megható, se nem szép, semmi egyéb: csak különös…

Ismétlõdõ korokban igenis ferde fogalmaik voltak az embereknek a két nem egymáshoz való viszonyáról.

Valami misztikus fátyolon keresztül nézte a férfi az imádott nõt, s az ideál is az epedõ lovagot. Valami beteges érzést szuggeráltak magukba az emberek, s ez kinõtte magát felséges fogalommá, áhítattal kiejtett neve lett: szerelem… Ismétlõdõ korok felfogása volt ez, s nincs kizárva, hogy egy eljövendõ korban ismét az lesz a szerelmes nõ és férfi legnagyobb boldogsága az összehozó, kerítõ csendes éjszakán, ha együtt bámulják a sápadt pofájú holdat… De ez nem volt egészséges szerelem soha, nem egészséges és nem igaz legfõbbképpen ma…

…Az új férj már nem hallotta a pap áldásosztó szavát sem, azóta pedig már el is földelték. A feleség még tetszeleghet most magának a szerelmes, vesztai szerepben, de már holnap nem fogja-e bántani a dolog?… Õ odakötötte magát egy ágyhoz, melyben a halál ütött tanyát a csírázó élet helyett!… Mi kárpótolja õt?…

Az az együgyû csodálat, mely a színes romantika távoli nézõitõl bámul felé?… Az emlékezés?… A szerelem?… Ilyen szerelembõl a Czóbel Minka Donna Juannáján kívül még senki sem fogantatott!… Márpedig a szerelem csak az élet istene?…

…Mert azt alig hiszem, hogy ezt a nászt úgynevezett közönséges érdek kötötte, de nem is hiszem. Az a szép özvegy lány a mi nevelési metódusunk özvegye lett. Nálunk ugyanis 16-18 éves leányoknak külön olvasmányokat tartunk. Avult, erkölcsös, nagy meséjû romantikusok könyveit. Ezek eskették össze azt a szép leányt a haldokló lovaggal…

Én óhajtom, hogy a köteles gyászév legyen elég e kis nevelési hiba büntetésére, s egy igazi, egészséges regény váltsa fel nála ezt a beteges, romantikus, limonádé históriát…

Szabadság 1900. június 14.

ae.