252. GALÁDSÁG VAGY HÜLYESÉG?

Ne tessék hinni, hogy a néppárt hivatalos orgánuma antiszemita. Dehogy! E néppárti papiros olyan türelmes, mint egy szamár. Nem izgat, nem gyanúsít: egyszerûen objektív módon tárgyalja a nagyvilág szenzációit.

Állítja talán õ, hogy Konitzban talmudista zsidók keresztény vért ontottak?… Dehogyis állítja! Az Alkotmány derék, becsületes lap. Fõelve: a keresztényi szeretet…

K. Mit csinál hát az Alkotmány?

F. Az Alkotmány hûségesen regisztrálja a Deutsche Tageszeitung cikkeit a konitzi gyilkos­ságról.

Van ebben valami megszólni való? Hát tehet arról az Alkotmány, hogy ez a német lap, melynek már 23-ik közleményét regisztrálja, határozottan azt állítja, hogy a „zsidó titkos könyvek” parancsolják a keresztény vér ontását?…

Hát az Alkotmány mondja ezt? Nem. Ugye, hogy nem? Ezt a Deutsche Tageszeitung mondja. Az Alkotmány egy árva szót sem fûz ezekhez a cikkekhez. Õ - regisztrál… Regisztrál némán, türelmesen, keresztényi szeretettel…

Az egész komédiából ez az egy az érdekes. A Deutsche Tageszeitung vádolója bizonyosan vagy õrült, vagy gazember…

És a kedves regisztráló?… Õ nem vádol… Õ türelmes és keresztényi szeretettel teli!… Mit szóljunk neki? Viszonozzuk az õ keresztényi szeretetét hasonlóval. Jóhiszemûségét jóhiszemû­séggel.

Mi se vádolunk. Csak regisztrálunk. Regisztrálunk pedig két igazságot.

Az egyik: aki tudatosan hazudik, az galád…

A másik: aki ismert hazugságokat elhisz, az hülye…

Szeretettel engedjük, hogy õ maga válasszon!…

Szabadság 1900. július 14.

ae.