253. HÉTRÕL HÉTRE

Az idõ… Hogy ismét az idõ?… Hát persze, hogy az idõ!… Szeretnõk tudni, mirõl volt ezen a héten többször szó, mint az idõrõl?… És nem is olyan kis dolog ám ez! Voltaképpen a gyomor és az idõ kormányozza a világot. Jó gyomrú ember sohse csinált forradalmat. Ha a gyomor jól emészt, és van mit emésztenie - békés és nyugodt a kedély. A világ rendje dicsõ, az élet szép, s a városi vízvezeték a modern technika legcsodásabb alkotása. Viszont szép, ragyogó, derûs idõben dinamitmerényletet a leggyûlöltebb falusi jegyzõ ellen sem követtek el. Nyugodtan pihegünk a Müllerájban, nem zúgolódunk, ha Szeréna kisasszony jó félóráig várat a fagylalttal, megisszuk a Körös vizét a vízvezetéki helyett, s elhisszük emellett, hogy gondnokságot érdemlõ vízpazarlók vagyunk.

Ilyen jó az idõ. Hisz méltóztatnak emlékezni ama borzalmas regényekre, melyekben korom­sötét, kísértetes az éj, haragos, vad fellegek cikáznak az égen, s Arthur görcsösen szorítja jobbjában a gyilkoló fegyvert. Hát ilyen az idõ. Egész héten kellemetlenkedett. A legjobb gyomrú embert is elkeserítette. Hogy pedig a térzenét ismét elmosta, azt felesleges Önöknek mondani, kik ismerik térzenei kísérletek címû, hetenként kísértõ újdonságunkat…

*

Ofen-Pesth és Grosswardein. Ami bûn és piszokság a napok folyamában felmerül - azt mind egy helyrõl kapjuk. A Grosswardein forrása egy az antiszemitizmuséval. Lueger úr boldogítja velük néppárti fegyvertársait. Nem tudom, úgy van-e más is vele, de szörnyûségesen látom nyúlni a reakció kezét. Az idõk jelét mindenütt. Még a legparányibb esetekben is… Nordau mondja ijesztõen okosan: különös sajátsága a mi korunknak, hogy az emberek vagy radikálisok, vagy reakcionáriusok. Konzervatív nincs köztük senki. A mostani állapotokat fenntartani senki sem akarja… Ez a kétségtelen igazság óva int bennünket a védekezésre. Akik hiszünk abban a dogmában, hogy az emberi haladás visszafejlõdést nem ismer - tartsunk össze keményen.

Ha ellenségeink konzervatívek lennének, az opportunus liberalizmus is elég volna. De ellenségeink reakcionáriusok, nekünk tehát kötelességünk radikálisoknak lenni. Radikálisoknak fõként azokkal szemben, kik galádul támadják magyarságunkat s vele együtt fõ erõsségünket, az erõs liberalizmust. Ne várjuk meg, míg Wien Wedin lesz. Luegeréknek az sem fog ártani…

*

Vucskics tisztelendõ úrnak hálával tartozunk azért a kis leckéért, amit a közgyûlésen a hírlapok ellen agyarkodóknak adott.

Errõl a dologról már elmondtuk a véleményünket. Most csak ismételhetjük, hogy a vízvezeték most elég bõ vize sem képes annak a három víztelen napnak szégyenét lemosni.

*

A színügyi bizottság elérte célját. Jó. Legyenek a tisztelt bizottsági tagok korlátlan urak, de aztán ne csak urak, hanem felelõsei minden hatáskörükbe esõ színházi dolognak.

Õszintén megvallva, egyáltalában nem vagyunk barátai a színügyi bizottságoknak. Bizonyos haladás ugyan a színházi dolgok bürokrata módon folyó városi kezeléséhez képest, de azért garanciát nem nyújtanak.

A színügyi bizottsági tagok - pláne minálunk - egyébként disztingvált úri emberek, de azt bizonyára nem arrogálják maguknak, hogy a színmûvészet ezerszálú bogozott csomóját penecilus nélkül ki tudják bontani. Ha van valami égetõ kulturális feladat, az: a vidéki színészet államosítása. Kivenni az ellenõrzést, dirigálást az avatatlan, dilettáns kezekbõl. Nem a mi színügyi bizottságunkra vonatkozik ez, melynek mûködése iránt a legnagyobb bizalommal vagyunk eltelve. Ez általános igazság. Mi a mi színügyi bizottságunkba[n] annyira bízunk, hogy elõre is a legnagyobb éberséget és érdeklõdést ígérjük mûködése iránt…

Szabadság 1900. július 15.