256. UTAZÁS A TRAVIÁTÁK KÖRÜL

A traviáták beléptek a mûvelt közönség tisztességes szalonjába. Talán túlságos zajjal is - a helyi sajtó jóvoltából.

Nem jezsuitáskodunk. Mi ennek a bevonulásnak örülünk. A társadalom a formák összetétele, s a jól megválasztott forma mindent helyesít[!].

Mi magunk is tisztában vagyunk vele, hogy a lap nem alsó gimnazisták s éppenséggel nem tudásszomjas bakfisok számára íródik. Hivatása a társadalom minden problémáját megfogni. Készül felnõttek okulására. Célja igazság mindenekben s tisztaság - ha lehetséges a szemétdombokon is. A lapot író pennát sok minden félrevezetheti. Álszemérem, tekintély, régi hazugságok. A penna azonban legyen erõs. Ne tévessze el az igazságot, és ami fontos: a formákat kivált.

Egy és az napon két menetben kísértenek az új vendégek.

Az egyikben szánandó Maszlovák. Drabantok kísérik ki õket a városból. A másikban csatangolva repdesõ lepkék, kik beleverõdnek könnyen piruló arcokba is.

Az elsõ menet nézõjének a szíve, a másodikénak az ökle szorul össze, de mind a kettõ szidja… A társadalmat?… Az eredendõ csúnyaságokat? A nagyvárosok szükséges kloakáit? Dehogy. A fõkapitányt.

Ismételjük: nem jezsuitáskodunk. Ha ezt akarnók, kitérhetnõnk ilyen útjelzõ ösvényre: a kérdés nagyon kényes, nem lehet vele a nyilvánosság elõtt foglalkozni stb. stb. De nem tesszük. Sõt, állítjuk, hogy a kérdés igenis a nyilvánosság elé való. Ha úgy fogják meg, mint én, ki számítok arra, hogy ez a néhány sor az avatottságra még gyenge kezekbe kerül. Óh, kérem, hányszor olvashatunk nagyon illedelmes formában salakosabb aljú témákat is - a színház rovatban. Ezt sem értik meg a nem avatottak, pedig a hõsök itt is legtöbbször traviáták, ha nem is fordulnak meg a fenti két menet egyikében sem.

Az elsõ menet nézõje hát Maszlovát siratja - a humanizmus szent nevében, s ugyane jegy alatt szidja a fõkapitányt. Miért? Mert rendõrökkel és gyalog kísérteti ki õket. Miért kísérteti? Mert nekünk van már elég Maszlovánk. S miért gyalog? Mert máskülönben az egész ország Maszlovája ide csõdülne, ahol egyebek mellett ingyen is lehet kocsikázni. A fõkapitánynak nem célszerû divatos morál- és szociálteóriák szerint kísérletezgetni. Nem is ér rá. Tõle csak azt kívánhatjuk, hogy a kevésbé tetszõ szabályrendeletek paragrafusait betartsa. A többit elvégzik helyette a papirosfogyasztók. Õ nem lehet lovag a Maszlovákkal szemben, csak: fõkapitány. Mert igaz, hogy a Maszlovák is nõk, de hát mikor olyan botrányosan s nagyon - nõk!…

A másik menetben éhesek a pillangók. Az éhség pedig szörnyû. Az bizonyos, hogy pillangókra szükség van. A teremtés a hernyónak is szerepet szánt. A viperának is; mindennemû csúszó és mászó állatoknak. És a pillangóból meg-meg ismét csak hernyó lehet, mosogató szolgáló sohasem. Ezt tudják jól az avatottak. És mit csináljon a pillangó, ha éhes? Ennivaló után jár, amint az a pillangónak módjául adatott.

És a pillangónak, fõként az éjjelinek, sok ellensége van. Elsõsorban a nappali lepke, mely elszedi a táplálékot elõle. Ezt szintén jól tudják az avatottak. Mivel pedig az éjjeli pillangó õszintébb állat a nappalinál - a nappalit tessék ne[m] szidni, hanem megrendszabályozni. A nappaliból még mindig lehet ouvrière indépendante. Más munkakörben természetesen.

Szóval Maszlovára, ha nincs szükség - dobassék ki. Amelyikre pedig szükség van - azt ne bántsuk, csak ellenõrizzük!

Ellenben csináljunk clausus numerust, s vágjuk le a nappali lepkéknek, e szapora kétéltû lényeknek csinos, de mindenképpen veszedelmes szárnyait…

A traviáták körül pedig utazhatunk, de nagyon csínján…

Szabadság 1900. július 25.

ae.