262. CHINORÁN

Chinorán - írja a néppárt szeretetreméltó lapja - derék Nyitra megyei község, ahol zsidót meg nem tûrnek.

Ez a keresztényi szeretet el is vevé az Égtõl jutalmát, mert mint szintén a kedves lap írja - a nép munkás, szorgalmas, jómódú és néppárti…

Ezeket írja a szeretetreméltó lap. Írását kipótoljuk a következõkkel.

Igen, Chinorán derék község. Jámbor, buta tót parasztok lakják. Vezeti õket a plébánosuk. Ha azt mondhatná a népnek: gyermekeim, ha találtok olyan embert, aki az istentelen magyarok nyelvét beszéli, üssétek agyon! - a chinorániak okvetlenül engedelmeskednének.

De a plébános úr nem szól ám így. Inkább ilyenformán: maradjatok tót hazafiak és katolikusok, szavazzatok a néppártra, óvakodjatok a magyaroktól, mert azok a zsidókkal szövetkeztek ellenetek. Így szól a plébános, és így tesz a chinoráni nép. Ha az ellenkezõjét mondaná, azt követné. De a plébános úr tudja, mit beszéljen.

Én jártam már holt oláh-vidéken. Hat mérföldre volt a legközelebbi, magyaroktól lakott falu. És ebben az idegen, vad világban kaptam egy családot, mely magyarul beszél. A nyomorgó árendás zsidó családját, akinek a feje felett alighanem felgyújtanák a viskó nádját - Chinorán faluban…

Lehetett volna neki átvedleni tüszõs oláhvá, s talán így jobban boldogult volna. Megmaradt ostobául magyarnak.

Chinoránban tehát nem tûrnek meg zsidót, és ezért derék, becsületes falu Chinorán. Mint ahogy a néppárt lapja is, mert minden sora a magyarság ellenségeit szolgálja: - derék és becsületes…

Szabadság 1900. augusztus 11.

ae.