264. AZ UBORKA MEGSÁRGULT

Az uborka megsárgult. Ebben az állapotában télire el nem rakható. A szezonnak vége. Helyesebben: itt az új szezon…

Elég gyorsan eveztünk ki a nyárból.

Hogy partot értünk, csak akkor vettük észre, mikor a csípõs széltõl borzongani kezdtünk. Akkor este volt, s mi még hozzászoktunk a szabadban való vacsorázáshoz. Felvettük hát az elõkeresett felöltõt, s ünnepélyesen konstatáltuk, hogy az uborka megsárgult, s kezdõdik az igazi szezon.

A tegnapi vasárnap már õsziesen festett. Az utcán kisebb volt az élet, mint máskor. A Rhédey-kertben fogvacogva mûködött egy válogatott rezesbanda, de mûvészetével nem tudta felmelegíteni a népet. Hiteles értesülésünk szerint százhuszonháromezer-kétszázkilenc pohárral fogyott el kevesebb sör, mint a múlt vasárnapon.

Fagylaltot csak az életúntak fogyasztottak. Azok pedig, akik a fürdõbe merészkedtek, dideregve bújtak a hõvizû források vizébe…

Szóval: tarlóból fújdogál a szél. Szerkesztõségünkbe már öt darab õszi dal érkezett, melyekrõl már itt megizenhetjük, hogy nagyon rosszak.

Az uborka megsárgult, a fiumei cápa téli álomra hajtotta gondterhelt fejét, a nyári kritikusoktól elszedték a szabadjegyeket, a váradi uszodatulajdonosok viszont most bocsátják ki a tisztelet­jegyeket, a sorok õszi hangulatú írója pedig könnyfátyolos szemekkel néz a felöltõtlen és télikabátatlan jövõbe…

Szabadság 1900. augusztus 14.