277. A KERESZT

Gyûlölöm a farizeusokat, tisztelem az õszinte ellenfélt. A nagyorrú Cyrano de Bergerac az ideálom. Ha a fülére pályázom az ellenfelemnek, megmondom jó elõre.

Mit akar a csuhás tábor a szent keresztet szemtelenül profanáló komédiájával? … Miért nyafog, miért habozik, miért forgatja a szemét?… Miért hazudik, miért nem mondja meg: mit akar?…

Ez a bujkálás szörnyûséges. Ez a kerülgetés veszedelmes. Ez a hazugság zavarba hozó.

A jámbor, becsületes emberek egész serege nem veszi észre a bajt. A hurkot készítik, a jámbor processzió nemsokára eldobja az ájtatos álarcot. Készül a veszedelem, de csak kevesek veszik észre a bajt.

Az egyetem éretlen tacskóit kár volna komolyan venni egy pillanatra is, ha az õ csintalanságuk volna az egyedüli jel. De nap-nap után új figurája van a gyalázatos játéknak. Nap-nap után csinálja a füstöt a butaság. Tünetek ezek. Egy nagy lelki betegség tünetei, mely megtámadta a magyar társadalom testét.

Nem játék ez. Ha játék, akkor szörnyûségesen hazárd. Aki nyugodtan nézi, az vagy könnyelmû, vagy maga is beteg. Lehetnek ezek a tünetek külön-külön mulatságosak, de egytõl egyig veszedelmesek. A kacagás ugye nagyon kedves? A jókedv tünete. Hát a kacagó görcs?

A csuhás játék mulatsága kacagó görcs. A bomlott idegzet rohama…

Igen: a kereszt…

Miért játszanak a kereszttel is… A kereszttel nem játszani: harcolni szoktak. Miért nem állnak csatasorba?…

Verjenek le a kereszttel mindenkit, aki gondolkozni mer. Ezt a szent jelet gyalázzák meg még jobban!

Verjék le a kálvinista templomokról a kakast, a zsinagógákról a kõtáblát. Tûzzenek minden helyre keresztet. Készítsenek kínzókamrákat, fogadjanak fel hitvalló hóhérokat. Ez harc­üzenet, melyre mi is készülünk.

De ez a tévútra vezetõ játék borzasztó, embertelenebb az inkvizíciónál!…

Talán nagyon heves voltam, de mentsen az, hogy én látom a gyalázatos aknamunkát. Én is keresztyén ember vagyok, kinek a templomában, ha nincs is kereszt, felháborodik a lelkem, ha a keresztet a kereszt nevében meggyalázzák gyûlölködõ, feketelelkû, buta emberek!…

Szabadság 1900. szeptember 12.

ae.