283. DANKÓ PISTA ÉLESDEN

Hiába, ha lelkesedni tudó embereket akarunk látni, oda kell mennünk, ahol az emberek ünnepnek tartják, ha összetalálkoznak.

Úgy történt, hogy vasárnap este egy elõkelõ élesdi úriasszony hallgatta Dankóékat a Bazárban. Késõbb Dankó ahhoz az asztalhoz közeledett, ahol a szép asszony ült. Az úriasszony odaszólt:

- Dankó, jöjjenek ki egy estére Élesdre. Majd meglátja, hogy összehozunk egy kis közönséget.

Dankó Pista a gyors elhatározások embere. Hamar válaszolt hát:

- Köszönöm a meghívást, nagyságos asszonyom. Kedden kint leszünk.

Úgy is történt. Az úriasszony nevét nem árulom el, de Bérczy Imre, Élesd fõszolgabírája volt az, ki kezébe vette azonnal a Dankó- este rendezését.

Ne tessék ám azt hinni, hogy Élesden olyan könnyû az embereket összehozni, mint amilyen könnyû a mülleráji uzsonnakávénak Nagyváradon. Bérczy Imrének valóságos rendezõséget kellett csinálni. Még fõmunkatársat is vett magához Werner Kálmán tb. fõszolgabíró személyében, aki igen-igen lelkes ember, s jól ért a vidéki összejövések rendezéséhez. Idõ kevés volt. Úgyszólván: egy nap. Gyors posták vitték hát eme levelet a környékbeli urakhoz, fõképpen nótáriusokhoz:

Felhívás!

Szíves tudomására hozom, hogy Dankó Pista, a magyar nótakirály, dalos társulatával folyó hó 25-én, azaz kedden este 8 órakor meghívásunkra a nagyvendéglõ termében felterített asztalok mellett elõ fogja adatni azokat a szép magyar dalokat, melyek az õ zseniális vénájából teremtek.

Szerencsének tekinthetjük azt, hogy a magyarnóta megteremtõje községünket is, mondhatni, megtiszteli, mert köztudomásúlag csak nagyobb városokban szokott õ társulatával megjelenni.

Ezért is tisztelettel felkérem, hogy azon élvezetes estén, melyet õ társulatával mindnyájunk legnagyobb örömére holnap rendezni fog, családjával együtt megjelenni szíveskedjék.

Tájékozásul megjegyzem, hogy a belépõdíj személyenként 1-sõ helyen 2 korona, 2-ik helyen 1 korona leend.

Tisztelettel

Werner Kálmán

tb. fõszolgabíró

A levelet sebtében láttamozták, tegnap este legalább százhatvan ember szorongott az élesdi nagyvendéglõnek mondott helyiség nagynak mondott termében.

Ott volt az egész élesdi járás. Még a képviselõje is ott volt: a népszerû Telegdi József - családjával együtt. Aztán mindenki. Élesd Göréje, a fõbíró elhozott mindenkit, akit lehetett. És hogy a magyarnóta a legjobb politika: mutatta az a sok intelligens oláh ember, köztük több pap, mindannyian lelkesen tapsoltak a szépséges magyarnótáknak.

És milyen lelkes publikum ám az élesdi. Ötször-hatszor ismételtetett meg egy-egy tetszetõs, jó nótát. Ötször-hatszor ismételte meg Göre és Durbints sógorok ama stiklijét is, hogy félliteres borosüvegeket egy hajtásra kiisszák. Persze ennek tragikus vége lett. Az élesdi bor nem a Bazár bora, s a két jókedvû nótás férfiú az elõadás végén õszintén és habozás nélkül összerogyott.

Az elõadásnak volt aztán egy speciálisan élesdi intermezzója. Nagy szünet is volt tudniillik. Ezt arra használta fel az élesdi bíró, aki az élesdi legöregebb emberek szerint a Dankó-estén csí­pett be életében elõször, hogy kiállott a pódiumra, s ékes és nehezen talált szavak kísére­té­ben felköszöntötte a díszes közönség elõtt Telegdi Józsefet, a kerület képviselõjét. A Telegdi ked­vé­ért megtapsolták bíró uramat, akivel a képviselõ is szívélyesen és megbocsátóan parolázott.

Az estén különben politika is szerepelt. Mikor Telegdi meglátta, hogy Göre hogy issza a bort, megdöbbenve kiáltott fel:

- Ezt se szeretném választómnak.

Amibõl kipróbált élesdi kortesek azt következtették, hogy nemsokára ismét ki kell tûzni a Telegdi-zászlókat.

A hangulat végig lelkes volt. Az elõadást bankett követte, hivatalos és hivatlan tósztokkal.

A siker jellemzésére elég az, hogy e sorok kilumpolt írója ma reggel nyolc órakor életveszedelmek közt szökhetett el a bankettezõ társaságtól éjfél óta váró kocsijához - elkészülve arra, hogy néhány búcsúgolyóbist lõnek utána…

Mert hiába: Élesden még tudnak lelkesedni. Aztán igen helyes, jó bor van ám ott!…

Szabadság 1900. szeptember 27.

Dyb.