285. X. ÚR

X. úrék itt vidéken háromféle módon kezdenek szerepelni. Vagy: kacérkodnak a hírlapírással. Vagy: beiratkoznak némely egyletekbe. Vagy: barátkoznak a huszártisztekkel, s rendezik a szezon összes számbavehetõ négyeseit.

X. úr a közélet számára való megszületésekor gyámoltalan, miként minden poronty. Tétova szemekkel nézdel szerteszét. Elõtte összegomolyog a hivatali fõnök, az ismerõs elõkelõségek, a protekcióképes jóbarátok, a jó pártik és minden-minden képe. Ír, sétál, táncol, zsúrozik, szervez, belép, kilép, intrikál és naivoskodik. Van valami sejtése arról, hogy õ akar. De hogy mit, az még elõtte alaktalan álomkép.

Ám történik, hogy valami banketten X. úr titokszerû divinációval kivesz a zsebébõl egy régi idõ óta tartogatott finom szivart, s egy holdkóros, de ekkor is elõkelõ mozdulattal megkínálja a szomszédját, ki történetesen újságíró.

A skriblernek a szivar pompásan ízlik. Akkor este, mondjuk, a keresztény ifjak Excelsior dalköre tartja a bankettet. Másnap X. úr élvezettel, kéjjel olvassa, hogy õ az egyletnek a lelke. Õ, aki különben ismert, fiatal, szimpatikus alakja a helyi társadalomnak.

A szivar eldöntötte X. úr sorsát. A gyámoltalan poronty mesés rohamossággal kezd fejlõdni. Hivatalában elõlép. Az Excelsior alelnökké választja. Egyik lap kellemes ál-hymenhírt közöl róla. A városatya-választáson kap két szavazatot. Választmányi tag lesz a lövészeknél, tûzoltóknál, sakkörben, s a jó ég tudja hol. Végigsétál vele a színtársulat primadonnája fényes délelõtt az utcán.

S mindeme ténykedéseit nap-nap után feljegyzi az örökkévalóság számára az a pár skribler, „akikkel jó barátságot tartani”.

De X. úr itt nem áll meg. Emelkedik szédületesen. Neve fogalom lesz. Õ pedig díszelnök még az olyan egyletekben is, ahol tagok nincsenek. Próféta õ, kit a jósors adott városának.

És X. úr boldog ember, nagy, becsült férfiú. Sajnos azonban egy baja van. S errõl gyakran panaszol barátainak:

- Borzasztók azok a skriblerek. Az ember nem tud olyat tenni, amit meg ne írjanak. Szörnyû, kellemetlen népség…

- Talán ugyane pillanatban, távol X. úrtól mondatik egy skribler által több skriblernek:

- Higgyétek el, nincs felségesebb dolog a világon, mint kiválasztani a tömegbõl egy szürke alakot, s abból nagy embert csinálni, hogy aztán lenézhessen - bennünket.

Eme mondásért rajzolódott meg X. úrék típusa…

Szabadság 1900. szeptember 29.

ae.