286. DANKÓÉK MENNEK

A vajda összeszedi a sátrát, s népével együtt elmegy messzire. Az a zseniális cigány ember, ki egyebek közt a magyarnóta királyának is neveztetik, szívünkhöz nõtt nagyon. Hiszen itt töltötte majdnem egészen a csendes, a szép nagyváradi nyarat. S a kihalt aréna koporsói körül elandalogtunk óh hányszor az õ csodaszép nótáin, hangulatos, nyári éjszakákon…

A vajda ma este búcsúzik. Aztán megy innen Babilonba, fel Pestre. Jön az õsz. Vajon el fogja-e ezúttal kerülni szomorú végzete?

Vagy majd ismét elkezd fuldokolni az õszi ködben, s el kell vánszorognia ismét oda, ahol az emberek tüdõit reperálják[!]?… Szegény Dankó Pista, õneki keservesen kell meglakolni azért, hogy lázas, tüzes cigányvére van, s õ ezt eldalolni kénytelen.

Érdekes, nagy koponyáját elõrehajtva látjuk majd ülni a kocsiban. Holnap, szombaton reggel utazik a vajda, színes, szép emlékeket cipelve innen Nagyváradról, melynek õ adott módot bebizonyítani, hogy tud ám lelkesedni, csak értékes lelket találjon.

Szeretettel búcsúzunk ma este Dankóéktól, s szeretettel mondjuk: a viszontlátásra.

Szabadság 1900. szeptember 29.