287. HÉTRÕL HÉTRE

A dicsõséges sah-in-sahnak, a császárok császárjának áldja meg Allah mind a két adakozó kezét. Áldja meg, mert néhány száz embert boldoggá tett e honban, s áldja meg, mert kibékítette azt a méltatlankodó sereget, melyrõl annak idején a sziámi király megfeledkezett. Áldja meg érte Allah a dicsõséges, bölcs fejedelmet!…

*

Annak idején íródott e lapban egy kegyetlen hangú kis hír. Arról szólott, hogy a perzsa sah Európába készül, s e célból töméntelen mennyiségû rendjelet készíttetett. S úgy szólott a hír, hogy mivel vagyunk mi különbek a kongói vadaknál? Ezeket néhány üveg kalárissal meg lehet nyerni. Minket pedig egy rendjel a boldogság kéjével tölt el.

Úgy mondják, hogy távozóban még sok nevet jegyzett ceruzájával a mandzsettájára a sah. Ezek még mind rendjelet fognak kapni.

Ha ez igaz: Magyarországon a perctõl fogva becsülete lesz a piszkos mandzsettának.

*

Lesz képkiállításunk. Megcsinálták a Szigligeti Társaság téli programját. Megnyílik az elsõ téli szezon. Soha ilyen fellendülést! Soha ilyen vágyakozást a szellemi derelyék után!

A képírásból eddigelé az Etsedy atelier-vel szerepeltünk. Az irodalmiakat nem bántom. Saját fészek. A színház-odüssze[á]ját ismerjük. És most egyszerre hol tartunk!

Most már egyéb nem kell, mint -

1.) Mûbarát, ki a képkiállításba megváltja a jegyét.

2.) Irodalombarát, ki könyvet vesz és fõképpen olvas.

3.) Színházlátogató, ki némileg a színdarabért megy el a színházba…

*

Csodálatos város ez a Nagyvárad!… Ma például határozott, s legalábbis negyvenegy fokos lázban volt. Úgy hírlett ugyanis, hogy a reggeli alföldi vonattal jön az elsõ nagyváradi színtársulat.

Micsoda népvándorlás indult meg már a kora reggeli órákban az állomás felé.

Délben pedig olyan népes volt a korzó, mint csak este szokott. Látni akarta mindenki õket, akikért azért vágyakozunk csak, mert ismeretlenek.

Ám õk értenek a kíváncsiság felcsigázásához. Egyszerûen nem jöttek meg.

Filozófus ember hamar eljut gondolatban a túlsó oldalakra.

Nem lehetetlen, hogy a várva várt õk majd a távozáskor nem késõbb, de hamarabb mennek egy vonattal. Ez persze csak a Nagyváradon örvendetesen megszaporodott, sõt „összeegyletezõdött” filozófusok kedvéért jutott eszünkbe. Mi nem kívánjuk.

Szabadság 1900. szeptember 30.