302. GÖRÖG RABSZOLGA

(Sidney Jones operettje. A Szigligeti Színház premierje 1900. október 19-én)

A türelmetlen közönség jóvoltából, aki akarta, sem élvezhette a Görög rabszolga fényes elõzenéjét. Mikor a függöny felgördülõben volt, odasúgtam a szomszédomnak:

- Ha Lányi Edit tud táncolni, s a hatásvilágítás nem sajnálja a hatást: a darabnak nagy sikere lesz.

Mert a Görög rabszolgát finom muzsikája sehol sem tudta megõrizni a bukástól. Ott gyõzött csak, ahol úgy táncoltak benne, ahogy muzsikáltak. Debrecenben egy kis vékony lány, a kis Sárosi Paula kasszadarabbá tette. A Népszínházban Küry sem bírt vele.

Hát a jóslat bevált. Lányi Edit tud táncolni. A fényszórók úgy szórták a fényt, hogy csupa gyönyörûség volt. A Görög rabszolga pedig diadalmasan vonult be a kis új színházba. Határozott, nagy sikert aratott.

A darab. Olyan népszerû sohasem lesz, mint idõsebb nõvére a Gésák. Az idõsebb nõvér feltûnõbb szépség. Rafinírtabb, kacérabb. Azok közül az aranyos hölgyikék közül való, akik az inasokat sem sajnálják boldoggá tenni egy indiszkrét szoknyalibbenéssel.

A Gésák muzsikája erõsebb, érzékibb, merészebb. A Görög rabszolgáé diszkrét, finom, poétikus. Angol hölgy, akit Párizsban neveltek.

Meséje nem is mese. Úgy gondoljuk, hogy a fordítók csak átélvezték az eredeti szöveget. Talán meg is tartották. De addig-addig etették, táplálták budapesti viccekkel, makaiádákkal és szójátékokkal, hogy a szegény átültetett plánta belehalt.

A görög rabszolga: Dioméd (Pintér Imre). Rabszolga, modell, deli és szép. Szebb, mint Pintér Imre. A játékba egészen ártatlanul kerül. Marcus Antonius (Füredi), római prefektus szereti Antónia hercegnõt (Parlaghy Klotild). Antónia nem tud szeretni. Mind a ketten Heliodorus (Szilágyi Dezsõ), a világbolondító jóshoz fordulnak.

Heliodorus el is bolondítja Füredit, aki remekül tudja bolondíttatni magát, leánya pedig Aspásia, a világbolondítás tehetséges papnõje még alaposabban elbánik Antóniával. Elhiteti vele, hogy maga Ámor szállott le az égbõl a kedvéért. Az Ámor persze Pintér Imre, akit ebben az isteni szerepben rettenetesen félt kedvese, Aspasia (Forrai Ferike), ez az aranyos kis világbolondító. A dologba több ízben beleüti az orrát Archia (Deésy Alfréd) szobrász is, akinek az a dolga, hogy Irisbe (Lányi), a szép és mindig táncoló szobaleányba szerelmes legyen. Végre is addig táncolnak, míg mindenki megkapja a maga párját.

Mert ebben a darabban a tánc a fõ. A hosszúruhás, álszenteskedõ, vérforraló, ravasz tánc. Azt hirdetik, ezé a jövõ. Mi nem hisszük el, míg Párizs jókedvû, dalos cigányokat nevel.

A libretto Offenbach nélkül nem íródott volna meg. Ám azért szegény Offenbachot kár volt szép, örök álmában zavarni.

A zene tán még inkább tánczene, mint a Gésáké. A szereplõk végigtáncolják a darabot. A hang­szerelés mûvészete talán a Gésákénál is csodálatosabb. Azok a dalok pedig, amiket szerencsére nem kell eltáncolni, bájosak, finomak és poétikusak. Ilyen például Iris dala, az Aranysziget, a rabszolgadal, az Eljövend az idõ refrénû s az a felséges galopp, mellyel a darab is végzõdik, s melyben benne lüktet a szaturnáliák mámoros, buja, szeretõ élete, bakhanáliája… A finálék mesés hatásúak, mûvésziek. A táncok magukban - úgy halljuk, Bércziné Horváth Irma volt a táncmester - nagyon ötletesek, hatásosak és szépek.

Az elõadás. Pompás volt, meglepõen gördülékeny, kifogástalanul rendezett.

Azt azonban rosszul tette Somogyi direktor, hogy új díszleteket nem készíttetett. - Néhány telt házzal többet csináltak volna e darabban nagy hatást keltõ, fényes díszletek.

A szereplõk - általában - brillírozni akartak.

Pintér Imre csak alakja miatt nem volt perfekt Dioméd. De mûvészettel játszott, énekelt. Igen sok tapsot kapott nyílt színen is. A rabszolgadalt meg kellett ismételnie.

Szilágyi Dezsõ jókedvû, ötletes, ízléses Heliodorus volt. Erõs komikai vénája van, de mûvész­ember. Énekelni is tud. Határozottan jó estéje volt.

Kevésbé volt azonban jó estéje Parlagi Klotildnak. A debü nem sikerült. Fejedelmi alakja van, szép is, de beszélni nem tud, mozogni nem eléggé, hangja nem túlságosan használható. Mindenesetre ki kell jelentenünk, hogy ez az ítélet nem végleges. A mai estét jobb diszpozícióban megkorrigálhatja a kisasszony.

Forrai Ferike bájos, ügyes, kedves hangú énekesnõ. Meg fogják szeretni Váradon. Elég ügyesen táncolt. Ízléses toalettjeiben gyönyörködtünk. Egyik dalát és táncát meg kellett ismételnie.

Lányi Edit ügyesen táncolt. Határozottan fejlõdött és tanult a kisasszony. Mai sikere bizonyára nem lesz utolsó.

Füredi rengeteg derültséget keltett. Mulatságos volt az ízlés határai közt. Az elsõk közt osztozik a sikerben.

Nagyon jó volt Erdey Berta is, mint felügyelõnõ. Deésy Alfréd be tudott illeszkedni az elõkelõ keretbe.

A kisebb szereplõk, tanácsosnõk, kórus mind részesei a sikernek. A zenekarnak nehéz feladata volt, de meglepõ sikerrel oldotta meg. A színházat teljesen megtöltõ közönség nagyon sokat tapsolt. A fogadtatásból ítélve a Görög rabszolga kasszadarab lesz. Holnap megismétlik.

Szabadság 1900. október 20.