310. ÉLJEN AZ ERKÖLCS

Berlinben van - így szól a nóta -
Naponként legtöbb pásztoróra
S az erkölcs Berlinben dühöng…
Nálunk a helyzet már különb:
Az erkölcsöt Várad is óvja,
De az nincsen papírra róva:
Naponként hány a pásztoróra?…

Saját külön házi poétánk verselt vala így, mikor annak idején a váradi színügyi bizottságot kissé túlságosan megszállta a morál. Azóta már nagyot haladtunk az erény rögös, tövises, de szép útján. A jövõ történetírói számára élünk. Erkölcsi piedesztálunkra tisztelettel fog feltekinteni a késõ utókor. Róma megdõl, rabigába görnyed. Mi szilárdan állunk, s nem félünk az erkölcstelenség rabigáitól… Morális képtárlatunk labirintusában láttuk ma a jövõ Nagyvárad egy részét. Nyílt arcú, kedves, gimnazista ifjak. Vezetõjük komoly paptanár.

A szép templomában látni ezeket a fogékony, fiatal szívû gyerekeket, felséges dolog. Áhítattal követték tiszteletre méltó tanárjukat, aki lelkesen igyekezett szíveikhez hozni egy-egy szép kép beszédét.

A hátulsó sorokban nem figyelnek a magyarázatra. A gyerekek izgatottan sugdosódnak. Mintha tervelnének valamit.

Elõbb egy-kettõ oldalog el. A terem túlsó része felé mennek. Erre többen vesznek bátorságot. Néhány perc múlva csak félannyian hallgatják a lelkes elõadást.

A terem másik szélén foglalt helyet a szecessziót csinált lelkes ifjúság. Mintha egy elzárt, elfüggönyzött helyet akarnának megostromolni. Vajon mit akarnak e lelkes ifjak? Roskovics nemes királyalakjai lelkesítették-e fel õket?

Kerülgetik a rejtélyes fülkét. A merészebbek be-bekandikálnak. A tûzoltóknak is feltûnik a dolog. Egy délcegebb ifjú pár percnyi tanácskozás után elõállott:

Kernstok képét akarnók megnézni. Általános helyeslés. De némi aggodalommal tekintgettek a terem másik vége felé.

- Nem lehet kérem, csak felnõtteknek.

A délceg ifjú arca olyan megbotránkozó kifejezést ölt, hogy a tûzoltó kénytelen szót emelni félremagyarázott szavai címén.

- Csak ötödik gimnazistáktól fölfelé lehet megtekinteni.

Az ifjú sereg nagyon ifjú részén levertség látszik. Egy részük azonban páronként büszkén vonul be a fülkébe. Benn félhomályban áll a Szerelem. Szent ég, mennyi mindent látnak ezek a lelkes, fogékony szívû ifjak, ami nincs a képen!…

A künnrekedteknek alig tudnak eleget beszélni. Azok persze sóvárogva, irigyen hallgatják. Elhat a kis terem másik szélére is. A csapat mind nagyobb lesz. Utoljára a tûzoltók erõszakkal kénytelenek a lelkes ifjúságot eltávolítani, akiknek beszélhet az õ tanáruk aztán késõbb akármilyen lelkesen a Roskovics képeirõl. A fülke félhomályára gondol valamennyi.

A fülkében benn pedig van egy szép kép, a Kernstok Szerelem címû képe. A többi képek közt meg sem látta volna tán a lelkes ifjúság. Így meg csodálatos dolgokat tud beszélni róla!…

Szabadság 1900. november 7.