320. HÉTRÕL HÉTRE

Valami olyan elzárkózásféle jellemzi a csúnya novembervéget. Mintha az embereknek minden gondjuk az volna, hogy a fagyos hidegség ellen védekezzenek. Ez az elzárkózás éppenséggel csak külsõ. Mihelyt a zug melegségét érezzük, nagyon is hajlandók az emberek a barátkozásra.

A melegségnek ezt a hatását meg lehet érezni ám. Észre lehet venni. Szinte ki lehet számítani.

Kint az utcán csupa ridegség. Beburkoltan sietnek a járókelõk. A fényes esti korzóknak végük. Az emberek itt kint nem is keresik egymást. Az aszfaltbetyárság kényszervakációt tart. Az aszfaltbetyárságnak is megvan a maga romantikája. S ez a romantika ilyenkor foszlik szét. Az aszfaltbetyár magába száll, s várja a zsúri meghívókat. A tél az önzetlenebb, a derûsebb, a naivabb és kedélyesebb hangulatoké.

Bent örömest barátkoznak az emberek. A fehér, a márvány, no meg a zöld asztalok mellett. Ott tudniillik, ahol a kártyaasztalokat zöld posztó fedi. A Mülleráj, a kioszk s a Royal népes és derûs. A színház közönsége sem olyan már, mint eddig. A novembervég összehozza az embereket, határozottan kedvesebbekké teszi.

*

Hangversenyek, mulatságok, bálok készülõdnek. Kubelikhez, a cseh csodamûvészhez azonban aligha lesz szerencsénk. Hacsak a belügyminiszter másként nem határoz.

Rimler fõkapitánynak engedélyt megtagadó határozatát ezúttal osztani tudjuk.

Ezen megint viccelhetnek kedélyes pesti laptársaink. Õk nem ismerik a mai nehéz helyzetünket.

A mi szép új színházunknak estérõl estére majdnem ugyanaz a közönsége van. Ezt a közönséget elhódítani, elvonni majdnem egy a nagyváradi színház tönkretevésével.

Az Uránia példája is azt bizonyítja.

- Könnyelmûség volt azoknak a hitvány vetítéseknek helyet adni. Hiszen tegnap este, a szezon legjobb elõadásán sem volt valami nagy közönség. Ebben pedig része van az Urániának!…

*

Egészen más volna, ha Kubeliket, aki tagadhatatlanul egyik legérdekesebb mûvészegyénisége a jelennek, nem hallotta volna még a nagyváradi közönség. De így a múlt téli hangverseny után ez már igazán csak a mûvész impresszáriójának pénzzsebelési kísérlete.

*

A képkiállítás sikerét most ismerték meg teljesen. És most még büszkébbek lehetünk a sikerre. Még büszkébb lehet fõként Radó Ignác dr., akié a siker érdemének jó nagy része.

Amelyik napon a mi kiállításunkat bezárták, nyílt meg a debreceni képtárlat. A megnyitáson Radó dr. is jelen volt. De rajta kívül mi is saját tapasztalatunk után tehetünk bizonyságot. A debreceni képtárlat másfélszáz képe közt alig van húsz elfogadható, értékes alkotás. Persze, ha mind ilyen volna, sûrûn látogatnák a debreceni civisek. - A képtárlat termei üresek. Pár nap múlva ott is zárul a kiállítás, mégpedig - elõreláthatólag - deficittel… Hát ilyen nagy a különbség mi pakfonváros és a zsíros-gazdag Debrecen között…

*

Szándékosan hallgatunk a szatmári fekete napról. Szándékosan beszélünk derûsebb dolgokról. - Nem érdemeljük meg magunktól, hogy önmagunknak kellemetlenkedjünk. Annyi kellemes és derûs dolog van még a világon.

Milyen boldogság például azokkal a szép és kedves nõkkel foglalkozni, akik a mi kedélyünk elvarázsolására vannak hivatva. A színésznõket értjük, akik közt szépségversenyt tart most a furfangos Szûts Dezsõ.

Persze tömérdek a szavazó. Az elsõség naponként változik. Talán nem követünk el indiszkréciót, ha eláruljuk, hogy eddig B. Horváth Irma, P. Szép Olga és Lányi Edit kapták a legtöbb szavazatot… Miért azt keresni, ki a legszebb, mikor mindnyájan azok?…

Szabadság 1900. november 25.