323. THURY ZOLTÁN

Thury Zoltánról írván: dicséret mondassék ennek a nemes, intelligens nagyváradi közön­ségnek, hogy lejöhetett ide közénk ez az igénytelen külsejû, szemüveget hordó, zárkózott, szinte félénk ember, akinél alig van tartalmasabb, s alig van szerényebb alakja a mi fajtánknak: a krónikázva gondolkodó és gondolkodva krónikázó író-hírlapíró fajtának.

Szinte érthetetlen elõttünk ez az ember. Nem tudjuk belegondolni a fõváros egészségtelen levegõjébe, durva lármájába, virgonc, élni sietõ, üres fejû alakjai közé.

Úgy gondoljuk, hogy õ valami elrejtett csendes helyrõl nézegeti a lármás világot, s ahogy meg-megtelik a szíve, feje nagy keserû igazságokkal: leül és - ír.

Mert filozofáló eszû, meleg szívû, derék igaz íróember Thury Zoltán. Talán az igazság imádása tartja abban a világban, amelyben él. Bántja a lárma, a sok nyegleség, a sok üresség, a sok gonoszság, de mégsem keresi fel azt a kis zugot, ahol kibékülve, kimenekülve szemlélõd­hetnék, s ahol írhatna még többet, írhatna a Thury-írásokra szomjas sok-sok embernek. Fél, hogy ott nem látna egészen tisztán. Fél, hogy kevesebb próféciát szólhatna. Fél, hogy elvonulva nem tudna igaz lenni. Õ pedig a nagy súlyos igazságok hivatott szószólója, mestere.

De nem adja át azért magát környezetének. Az õ nagy individiuma [!] érintetlen abban az olcsó dicsõségért, drága kenyérért csatározó világban, amelyben él.

Csak így érthetjük meg, hogy Thury Zoltán ma már - Thury Zoltán… Eldobva magától minden könnyû formát, büszke elvonultságában, nem értve, nem akarva érteni a stréberkedés divatos mûvészetét, s nem kérve a kollegialitás gyengén tápláló morzsáit: magától, magában lett az, ami…

Az ilyen példák gyógyíthatják meg a szkeptikusokat. Az ilyen sikernek tapsolhat minden becsületes ember. Az ilyen érdem elõtt emelünk mi is örömmel, lelkesen kalapot…

Thury Zoltánt pedig szeretettel ünnepeljük köztünk. Ünnepi tószt helyett azonban - úgy gondoljuk - jobban veszi, ha mi itt kívánjuk õszinte szavakban neki az erõt. Sok-sok erõt, mert ha valaha szükség volt a Thury Zoltánokra: ma van…

Az õ súlyos igazságai talán gyógyítani fognak. Gyógyítsanak is!…

De azt a kis tuszkulánumot mégiscsak óhajtjuk neki. Ott talán még többet s még jobban látna. S milyen nagy-nagy dolog volna az, ha Thury Zoltánt többször hallanók!…

Szabadság 1900. november 30.

ae.