334. EGY KÉNYES TÉMA

Érdekes históriát hallottunk. Hogy minden szaváig hiteles-e, nem állítjuk. De nagyon, nagyon igaznak látszik.

Néhány évvel ezelõtt egy elõkelõ gondolkodású gentleman költözött Nagyváradra. Nem írjuk ki a nevét, úgyis ráismernek. Ez az úr nagyon sokat hallott arról a széttagoltságról, mely lehetetlenné teszi egy valóban egészséges, szép nagyváradi társadalmi élet megteremtését. Elhatározta, hogy segíteni próbál. Hátha sikerül neki, az idegen doktornak, ami a helyi kuruzslóknak nem sikerült.

Egy estélyt tervezett. Szétküldte a meghívókat. A közélet, társadalom, irodalom és mûvészet minden jelentõsebb szereplõje kapott meghívást, s az estély fényesen is sikerült. A kedves házigazda nagy figyelemmel hozta össze a vendégeket. A lakoma mellett úgy rendezte a dolgot, hogy mindenki megbarátkozhassék avval, akivel eddig barátkozni nem akart. Olyanok kerültek egymás mellé, kik eddig csak a zöld asztalnál érintkeztek. És folyt is a barátkozás szépen. A házigazda szíve örömtõl repesett.

A második összejövetelnél már fölöslegesnek tartott minden rendezkedést. Hiszen olyan szépen összebarátkoztak ezek már - gondolta -, hogy csupa gyönyörûség. Mikor aztán a helyfoglalásra került a sor, a házigazda megdöbbenve vette észre, hogy egészen más az elrendezkedés, mint volt a múltkor. Olyan szépen ketté vált a díszes társaság, mintha együvé sem tartoznék. Akinek jó szeme volt, észrevehette, hogy valami kis dolog választotta el ezeket. Olyan ártatlan, mint a - keresztvíz.

Eddig a história. Tovább beszélni, színezni a dolgot nem érdemes. Vágjunk neki merészen, s mondjuk ki, hogy Nagyváradon megdöbbentõen erõs a társadalmi antiszemitizmus. Mielõtt túlságosan méltatlankodnék efelett valaki, számoljon le a lelkiismeretével, s ne engedje magát káprázatoktól vezetni. Hogy a fórumon az antiszemitizmusnak semmi nyoma: az természetes. De a társadalmi antiszemitizmus megvan, mert ezt az asszonyok csinálják. Csinálják pedig - sajnos - nagyon sok helyütt még. De nem volna szabad csinálniok Nagyváradon, mely hogy egy idézettel szóljunk: egy fél fokkal mintha nyugatabbra volna a többi vidéki magyar városnál.

És ez a szédületes elfogultság nem apadóban van, hanem - éppen az asszonyi agitáció hatalmánál fogva - növekszik, s még beláthatatlanabb idõre halasztja a választó falak ledöntését.

A jogakadémia ifjúságának nagy része már budapesti példa nyomán: antiszemita. Egy fiatal jogász, elõkelõ nagyváradi család fia, mondta nekünk, hogy öt év múlva nem lesz keresztény úri család Nagyváradon, mely olyan társaságba vegyüljön, ahol zsidók is vannak.

Ez természetesen szamárság. De nagyon jellemzõ arra, hogy magukat intelligenseknek valló emberek milyen szörnyû obskurus véleményeket táplálnak.

Lesz még alkalmunk szólni errõl a dologról. Most csak a gondolkodásra akarunk anyagot adni. De már elõre megjegyezzük, hogy azt, aki e sorokat írja, véletlenül szintén érte az az ártatlan valami, amit úgy hívnak, hogy keresztvíz, s amitõl sok ember egész életére berúg…

Szabadság 1901. január 3.